A köd mögött (Magyar)
Sikít az őszi szél kopott vonója, avarra sírja bánatát az Isten – esőt szitál, s megannyi könnye volna, hogy enyhet árva koldusokra hintsen,
de jő a tél, szakadt ruhákra dermed, szegények álmait fagyasztja dalba, sehol kenyér, meleg, hiába tervek, vacognak éhesen –, kevés hatalma;
tavaszra testük is soványra sorvad, erő alig marad, szemernyi élet, a nyár se hoz vigaszt, talán fasor, pad – gyalázatos, hogy ennyi sors enyészhet;
az ősz üzent, s a szívbe költözött, találd meg őket ott, a köd mögött.
Feltöltő | Tauber Ferenc |
Kiadó | Napvilág íróklub |
Az idézet forrása | Napvilág íróklub |
|
Hinterm Nebel (Német)
Es heult des Herbstwinds abgenutzter Bogen, dass Gottes Leid das Herbstlaub kann berieseln – die Tränen tröpfeln ewig lang von oben, um waisen Bettlern Linderung zu nieseln,
doch Winter kommt, gerissne Kleider steifen, zu Liedern frieren armer Schlucker Träume, kein Brot, kein Holz, nichts gibts, die Pläne weichen, es bleibt das Frösteln, Hungern –, ohne Freude;
zum Frühling sind sie auch ganz abgemagert, die Kräfte nachgelassen, kaum noch Leben, auch Sommer ohne Hoffnung, ’s wird gefladert – das Schicksal lässt sie langsam nur verwesen;
der Herbst schickt seine Botschaft in dein Herz: im Nebel sind sie, hinten, ganz verzerrt.
|