Incze Lajos: Egy szép asszonyhoz

Ismét itt vagy! Kies vidékünk

Vonz, hisz’ megjött a kikelet.

Ismét mesélsz sok szépet nekünk,

Hogy hol töltötted a telet.

Fel-felragyog szép kék szemedben

A múlt okozta száz öröm,

S mig sok emlék elődbe lebben,

Mosolyg szemed mindegyre szebben,

S aztán — ellepi könyözőn.

Köny és öröm! Örömköny? Nem, nem!

Talány vagy te sok sok előtt.. .

De én tudom, szívemmel érzem,

— Adjon az ég vigaszt, erőt, —

Hogy elfeledd őt, édes álmod,

Ki itt pihen e föld ölén,

Oh! nem lehet! Bár egyre járod,

Ezt a ledér cudar világot,

Pihenni sírján látlak én.

Nem a tavasz hí vissza téged,

Nem napsugáros zöld berek . . .

Bús életed tengődve éled,

Nem értnek meg az emberek.

Van dal, virág másutt! De érzed,

Hogy ami sírján díszeleg,

Neki virul; hozzá beszélnek,

Szerelmedről, rólad regélnek.

Míg fájó könyed rápereg.

Nagybánya