József Attila: Iată, mi-am găsit patria (Ime, hát megleltem hazámat in Romanian)

Ime, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet

hibátlanul irják fölébem,

ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.

Mert nem kell (mily sajnálatos!)

a háborúból visszamaradt

húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve

a szép szó áll, hogy uj világ,

jog, föld. - Törvényünk háborús még

s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.

Majd eljöttek hozzám sokan.

Magad vagy, mondták; bár velük

voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,

megállapithatom magam.

Bolondot játszottak velem

s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben

próbáltam állni helyemen.

Nagy nevetség, hogy nem vétettem

többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot,

már végképp másoknak remél.

1937. nov. 24.

Iată, mi-am găsit patria,

pământul, unde pe cruce

îmi va scrie fără cusur

numele, cel ce s-apuce.

Ce mă va cuprinde, ca urna.

Căci e de prisos (păcat!)

filerul, bănuțul de fier,

din război încă păstrat.

Și inelul de fier, gravat

frumos, că e lume fină,

drept, glie. - Legi de război

și aurul în vitrină.

Singur am fost foarte mult timp.

Mulți au venit la mine.

Ești singur, au spus; deși

cu ei ar fi fost bine.

Așa, degeaba am trăit,

pot constata singur, chiar.

Și-au bătut joc de mine,

și moartea e-n zadar.

De când trăiesc, am încercat

în vârtej să rezist silit.

E de râs, că n-am jignit deloc

mai mult, cât m-au jignit.

E plăcut în mai și vara,

toamna, iarna vrea

cel ce căminul, familia,

pentru alții dorea.