Juhász Gyula: A gyermeket, ha alszik...
|
A gyermeket, ha alszik... (Magyar)A gyermeket, ha alszik, simogasd meg Egy gondolatban, mint bársony virágot, Mely szirmait bezárta. Boldog éden Ringatja most szelíden messze, messze A nap zajától és a föld porától. Egy nagy aranykaput nyitott ki éppen, Melyet kerubok őriznek dalolva, S lábujjhegyen a smaragd rétre indul, Arany mezőre és ezüst patakra. Már mosolyog. Már visszatért megint Oda, ahonnan eljött s földre tévedt. Előbbi életének társai, Kis szöszke angyalok közt hancúroz most, Szivárványszín labdákkal kergetőznek És jázminokkal verik arcul egymást, Örök narancsot esznek, s nem mulandó Babákat ajnároznak égi hintán. Most elhervad a mosoly ajka szélén, S búsan gügyög: kis társai szaladnak, S ő fölbukott az ébredés göröngyén, És földet ért ismét. Már sír az édes.
|
Das Kind, wenn es schlaft ... (Német)Streichle das Kind, wenn es eingeschlafen ist in den Gedanken, wie eine Samtblume, der seine Blütenblätter ganz zärtlich schloss. In frohe Eden wieg es sanft weit, weit weg vom Rauschen der Sonne ‘d dem Staub der Erde. Es öffnete ein großes goldenes Tor, die von singenden Cherubim wird bewacht auf Zehenspitzen zum Smaragd Wiese, geht zu den Goldenen Feld ‘d zu silbernen Bach. Es lächelt schon. Es ist zurückgekommen, woher es kam und auf die Erde verirrt. Gefährten des ehemaligen Lebens tummelt sich jetzt unter fusselnden Engeln und mit regenbogenfarbenen Bällen. Und sie schlugen sich mit Jasmin ins Gesicht, essen die ewigen Orangen ‘d, die ewige Babys pendeln, die an den Himmels-Schaukeln. Jetzt verblasst das Lächeln auf seinen Lippen ‘d es plappert: Seine Gefährten rennen weg. Und es stolpert auf das Kloss des Erwachens, landet auf dem Boden ‘d schon wein das Süße.
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
