Juhász Gyula: A nyári Tiszánál

Az öreg Tisza szörnyen zavaros.

Keserves kedvvel ostromolja partját.

Szilaj bánatát küldi benne

A nyugtalan Maros

S a távoli, koldus Máramaros.

Én hallgatom e hosszú zokogást,

Én értem e messze üzenetet,

Máramaros zagyva, fájó zenéjét,

Hol bujdokoltam

S a Marosét, hová majd most megyek.

Öreg Tiszám, te régi, jó rokon,

Be egy a kedvünk, sorsunk és dalunk.

Találkozunk, búcsúzunk százszor

És végre végtelen

Idegen ágy ölén csak elhalunk!