Juhász Gyula: Oktober (Október Német nyelven)

A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.

Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.

A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.

Mit Gold überströmt das Licht ihr Haupt,
Es glüht der Akazie blondes Laub,
Doch dieses Licht, das fühle ich,
Ist bereits Oktoberlicht.

Des Abends lila Nebelstreifen
Birgt bunte Kühe, die da schreiten,
Froh ist ihr Muhen, sie geh‘n ja ruhen,
Ich hör den Herbst schon rufen.

Im Garten brennen bunte Blumen,
Farben, Herzen, die mächtig bluten,
Es tänzelt noch der Abendtau,
Doch das ist schon Herbstprunk, flau.

Tau, Chrysanthemen, Licht und Lied
Sind es, die meine Seele wiegt,
Langsamer Zauber, Altes wird schön,
Oktober ist’s auch in himmlischen Höh’n!

Feltöltő	Tauber Ferenc
Az idézet forrása	saját