Juhász Gyula: Tiszai csönd

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,

Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,

Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:

Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,

Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagam vagyok,

Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,

Ma kikötöttünk itthon, álmodók!

Netz spinnt der Abend, die braune Spinne,

kein Schiff ist auf der Theiss in Fahrrinne.

In der Ferne spielt jemand Akkordeon,

leise antwortet ihm die Grille Leon.

Der Mond geht bereits am Himmelweg auf:

Die Theiss-Schiffe sehen ganz silbern aus.

Die himmlischen Höfe zünden Feuer an,

sie lauschten das Akkordeonspiel spontan.

Ich bin am Ufer seelenlos allein

Theiss Schiffe, stille Gefährten, o nein!

Keine Nachrichten hat uns nicht gelockt,

heute haben wir daheim angedockt!