Kégl Ildikó : Porszagban

tudod anyám 

nagyon rendetlen lettél

mióta meghaltál 

a kacagó petúniák mind 

szomjan haltak a balkonládákban

már nem a te erkélyed a legszebb

a miklósgyulaúton hiába 

teremtettél pillangó-

és boldogságcsalogató 

édenkertet

azon a kétésfélnégyzetméteren

porszaga lett a napernyőnek

a kék locsolókannának 

a terveidnek 

és az itt maradt életnek

hogy elmentél azt nem 

bocsátják meg

sem a petúniák

sem a pillangók 

sem az a (negyven)

hároméves kislány