Lévay József: Édesanyám

Álmodjál szépeket felőlem,

A távolban édesanyám!

Lebegjen fölöttem szerelmed

Híven őrző csillag gyanánt.

Szemem rajtad függ a sötétben,

Álmodjál szépeket felőlem.

Hideg sötét az én világom,

S a te szerelmed oly meleg!

Tüzét, fényét e csillagnak még

Nem olták ki az emberek

Még mindig ott ragyog előttem...

Álmodjál szépeket felőlem.

Távol tőled sűrű vadonban

Bujdosom egyes-egyedül.

Velem jár mindenütt a kétség

És a nyugalom elkerül,

So'sem látom, mindig remélem...

Álmodjál szépeket felőlem.

Gyakran vágyom vissza hozzátok,

Hogy még egyszer boldog legyek;

De vissza utat nem találok

S mindig beljebb-beljebb megyek,

Elveszett az ösvény előttem...

Álmodjál szépeket felőlem.

Hűvös szellő érinti néha

Szárnyával izzadt homlokom'

Mulandóság hitves szellője,

Elfelejtett sírhalmokon:

Áldó kezed még ott is érzem...

Álmodjál szépeket felőlem.