Lévay József: Forr a hullám

Forr a hullám, partja szakad,

Zúgva rohan, útja szabad;

Remeg a föld félelmében

Vészt várván, —

De az égen, tündér-szépen

Fölragyog a szivárvány.

S im! simul a hab dagálya,

Béke száll a puszta tájra,

Es hol a sötét enyészet

Gyászszal járt,

Uj virulat, szebb tenyészet

Koszoruzza a határt. —

Lebbenjen meg szárnyad újra,

Csalfa remény lobogója!

Hadd öleljen, hadd kínáljon

A szellő;

A mi reád még homályt von

Gyönge pára, nem felhő. —

Röpke öröm! felénk madár,

Száműzött rab, nézz haza már,

Szálljon veled régi párod,

Bátorság !

Nem egy sziv lesz itt lakásod,

De az egész hív ország!