Ladányi Mihály: Végigment a kávéház magányosai közt

Végigment a kávéház magányosai közt

megállt a cigarettafüstben

az izzadt-tenyerű szerelmesek asztalánál

álla alá igazította hegedűjét

és undorító dalocskákat kezdett játszani

hogy aztán ezt a lebujt is

letarhálja a többi után unottan.

Az öregek és a szerelmesek

a divatos dalocskák ütemére

úgy billegtették fejüket

mint reggel a kis edényeket a gyerekek

amíg valaki oda nem szólt a hegedűsnek:

Bachot nem tud?

s bújdosni kezdett a füstben egy fúga fénye.

És nem volt kedve kéregetni aztán

elvitte a fényt a füstből búcsút se véve.

*

Most

hallgatva a világ csenevész dalait

egy mondat aprópénzét szorongatom

hogy rossz szerelmek s egyéb

boldogságot ígérő hadovák kalapjába dobjam:

Bachot nem tud?