Lauka Gusztáv: Stellungnahme (Nyilatkozat Német nyelven)

Hogy meghalok - felsem veszem,

Hiszen az élet' folyása,

Hogy ember embertársának

Nyugalom helyét megássa,

Hogy más gazdag asztalhoz űl,

Mig én száraz kényért eszem,

Az isten látja lelkemet

Rosz néven még ezt sem veszem.

Hogy más pazarlott kincseken

Ezerféle élvet teremt,

Mig én élvnélkül éltem át

A' múltat, 's élem a'jelent -

Legkissebbet sem változtat

Sorsedzette kedélyemen,

Vajha ennél nem volt volna

Nagyobb teher már éltemen.

Hogy más bíborban öltözik,

S magasra építet lakot,

Mig én csak nem rongyos vagyok,

'S kunyhóból nézem a' napot.

Ez sem fáj, mert a' napsugár

A' kunyhóban is olly meleg -

'S hidegtől testem eddig is

Egyszerű ruhám védte meg.

De hogy szegény 's gazdag felett

Különböző törvény viraszt,

Ez fáj, ez gyötri keblemet -

Ez méregkint emészti azt.

Dass ich sterbe, – ist mir egal,

denn das ist der Fluss des Lebens,

dass der Mensch für den Mitmenschen

grabe, das Grab für das Sterben,

Dass einen zu reichen Tisch sitzt,

während ich trockenes Brot isst,

Gott soll meine Seele sehen,

das bedeutet mir keinen Zwist.

Dass der einte kleckern Schätze

erschafft tausend Arten von Lust,

wie lang hab, ’ ich ohne Lust lebt?

Lebte und lebe nur mit Frust.

Es änderte sich kein bisschen

auf den Harten Lebensreise,

wenn nur das die einte wäre,

auf den meiner Lebensweise.

Dass er sich in Purpur kleidet,

‘d er baut eine hohe Laube,

während ich in Lumpen leide,

vor der Hütte Sonne schaue.

Tut mir nicht weh, weil die Sonne

in der Hütte ist, auch so heiss –

und der Körper von der Kälte,

mein einfaches Kleid schützte halt.

Doch das über Armen und Reichen

es gilt verschiedenes Prinzip,

das tut weh, ‘d das ist das Zeichen, –

«dass» vergiftet das Verhältnis.