P. Pálffy Julianna: wake me up (ébressz fel Angol nyelven)

egy sima egy fordított

csendfonalakból sző takarót az este

fényes holdat mintáz kialkudott színekből

odaálmodva a krátereket is

hogy árnyék és fény érvényesülhessen

bár mélybe is hullhat észrevétlenül

dermedt szürke valóságokat idéz

mert a kialvatlan álmok sóhaja

nem ér fel az égig s fikcióvá hidegül

kis igazságaim fennen zizegnek

napról napra kőbe vésve kimondhatatlanul

ám tudatom vészmadárként köröz

mikor megérzi hogy gúzsba kényszerülve

kommersz utópiába fojtva meghiúsul

törékeny álmom másik oldalra fordul

sok-sok részlet homályba vész

míg egy kaleidoszkóp tükörszilánkjain

a semmi színe is kedvemet szegte

de ébressz fel

egy sima egy fordított

csendfonalakból sző takarót az este

one plain stitch one purl

a blanket from yarns of silence is woven by the evening

interlaces a bright moon from approved colours

envisioning there the craters as well

to let shadow and light be seen

though it may fall off deep unnoticed

it brings up frozen grey realities

for the sighs of sleepless nights’ dreams

don’t reach the sky and become frosty fiction

my tiny truths rustle up there aloud

day by day unutterably written on stone

but my conscious self circles like a doomsayer

when it realizes that compelled into ties

it fails choked into commercial utopia

my fragile dream turns on the other side

plenty of details get lost blurred

since on the mirror-shards of a kaleidoscope

the colour of nothing made me sour as well

but wake me up

one plain stitch one purl

a blanket from yarns of silence is woven by the evening