P. Pálffy Julianna: Anyához

Makacs tagadása hiányodnak,

a hiába pillanatok magánya,

tavaszi vadibolyák felett szeli át

az álmatlanság hajnalárnyait.

Dobbanásnyi élet egy rózsaszín üveg

másik oldalán, míg rezzenetlen állókép

fekete-fehérjén kétségbeesett vágy színezi

gyermekkorom önfeledt perceit.

Megkönnyebbült szívvel ébredek,

ha álom-ölelsz, és én szedegethetem össze

a boldog veled-idők apró foszlányait.

Obstinate denial of your absence,

loneliness of pointless moments

flash above shadows of dawn-wakefulness

over the wild violets of spring.

Life in a heartbeat on the other side of

a pink glass, while on the black and white of an

unblinking still-image, the blissful moments

of my childhood are coloured by desperate desire.

I wake up with relieved heart

if you hug me in my dreams, and I can collect

the tiny tatters of times I was happy with you.