Petőfi Sándor: A szerelem, a szerelem…

A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

Őrizem az apám nyáját,
De nem hallom a kolompját;
Rá-rámegy a zöld vetésre,
Hej csak későn veszem észre.

Telerakta édesanyám
Eleséggel a tarisznyám;
Elvesztettem szerencsésen,
Lesz módom a böjtölésben.

Édesapám, édesanyám,
Ne bízzatok most semmit rám,
Nézzétek el, ha hibázok –
Tudom is én, mit csinálok!

Oh l’amore, oh l’amore,
Tana oscura, l’ amore.
Sono caduto lì dentro,
Non ci vedo né ci sento.
 
Veglio sul gregge di padre mio,
Ma non sento il campanaccio;
Se attraversa le semine verdi,
Ehi, me ne accorgo tardi.
 
Ha riempito mia madre
Il mio sacco di bevande;
Per fortuna ho perso tutto,
Avrò modo per digiuno.
 
Caro padre, cara madre,
Non affidare niente a me
Perdonatemi se sbaglio –
Non so cosa sto facendo!