Radnóti Miklós: Donnerstag (Csütörtök Német nyelven)

New-Yorkban egy kis szállodában

hurkot kötött nyakára T,

ki annyi éve bolyg hazátlan,

tovább bolyonghat-é ?

Prágában J M ölte meg magát,

honában hontalan maradt,

P R sem ír egy éve már,

talán halott egy holt gyökér alatt.

Költő volt és Hispániába ment,

köd szállt szemére ott, a bánaté;

s ki költő és szabad szeretne lenni,

egy fényes kés előtt kiálthat-é ?

Kiálthat-é a végtelen előtt,

ha véges útja véget ért;

a hontalan vagy láncon élő

kiálthat-é az életért ?

Mikor harapni kezd a bárány

s a búgó gerle véres húson él,

mikor kígyó fütyül az úton,

s víjjogva fújni kezd a szél.

1939

In ein kleines Hotel in New York

T steckt’ sein Hals in der Schlinge,

der schon seit Jahren obdachlos dort,

soll dort weiter irren?

Und J M hat sich in Prag umgebracht,

staatenlos daheimgeblieben,

auch P R schreibt schon lang nicht mehr,

vielleicht tot unter der Wurzel liegt er.

Er war Dichter und ging nach Spanien,

die Augen wurden neblig vom Kummer;

wer Dichter ist, der will immer frei sein,

vor glänzenden Messer darf er schreien?

Darf er schreien vor der Unendlichkeit?

Wenn seine letzte Reise vorbei ist;

der staatenlos und angekettet

‘d seine Lebenszeit abgelaufen ist?

Wenn das Lamm anfängt zu beissen,

‘d die Turteltaube blutige Fleisch frisst,

wenn die Schlange auf den Weg pfeift,

‘d der Wind am lauter Heulen ist.