Radnóti Miklós: Der Gottesberggarten (Istenhegyi kert Német nyelven)

A nyár zümmögve alszik és a fényes ég
magára vonta szürke fátyolát,
kutyám borzol, fölmordul s elrohan,
megugró árnyat lát a bokron át.
 
Öreg virág vetkőzi sorra szirmait,
pucéran áll és félig halottan,
gyönge barackág ropog fölöttem
s terhével lassan a földre roggyan.
 
Ó, ez a kert is aludni s halni készül,
gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.
Sötétedik. Halálos kört röpül
köröttem egy elkésett, szőke méh.
 
S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?
bogárnyi zajjal száll golyó feléd,
vagy hangos bomba túr a földbe és
megtépett hússal hullsz majd szerteszét?
 
Álmában lélekzik már a kert, hiába
kérdezem, de kérdem ujra mégis.
Gyümölcsökben a déli nap kering
s hűvösen az esti öntözés is.
 
 
1936

Der Sommer schläft summend und der helle Himmel
zog ihren grauen Schleier über sich,
mein Hund kräuselt die Haare, knurrt ‘d rennt weg,
er sah ein springendes Schatten um mich.
 
Eine Blume wirft ihre Blütenblätter ab,
sie steht fasernackt ‘d halb tot dort oben,
ein dünner Pfirsich Zweig knirscht über mich
'd fällt mit ihrer Last langsam zu Boden.
 
Oh, dieser Garten wird auch gleich schlafen ‘d sterben,
doch bringt noch Früchte vor dem strengen Herbst.
Es dunkelt. Es fliegt einen Todeskreis,
eine blonde Biene rundum, zuerst.
 
’d du junger Mann! Was für ein Tod erwartet dich?
Eine Kugel fliegt summend auf dich zu,
oder eine Bombe sprengt der Boden
’d mit zerrissenem Fleisch umfällt im Nu?
 
Der Garten atmet bereits vergebens in Traum,
ich frage, doch ich frage noch einmal.
Die Sonne zirkuliert in den Früchten
‘d, das abendliche Giessen ist ideal.