Radnóti Miklós: Rejtettelek

Rejtettelek sokáig,

mint lassan ért gyümölcsét

levél közt rejti ága,

s mint téli ablak tükrén

a józan jég virága

virulsz ki most eszemben.

S tudom már mit jelent ha

kezed hajadra lebben,

bokád kis billenését

is őrzöm már szivemben,

s bordáid szép ivét is

oly hűvösen csodálom,

mint aki megpihent már

ily lélekző csodákon.

És mégis álmaimban

gyakorta száz karom van

s mint álombéli isten

szorítlak száz karomban.

1942. február 20.

Krio sam te doveka,

kao lišće krije plod

koji sporo dozreva,

kad zimi prošarano

staklo ledom procveta

cvetaš ti meni tako

sada. Već znam šta znači

kad lebdi tvoja ruka

nad kosom, srce pamti

luk rebara kod struka

tvog i već se ne čudim,

kao da sam ikada

mog’o da se probudim

pokraj ovakvih čuda.

Al’ ipak u snovima

često imam sto ruka

i tad kao bog snova

grlim te svim rukama.