Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rigó Tibor: Als ob schon (Mintha már Német nyelven)

Mintha már (Magyar)

Mintha már

szakadt vásznat dobtak volna az égre és

alatta

bujkálna a napsugár

fakul már az ég

azúros kékje

szürkébb lett minden délután

levelek hullanak a ringató ágakról

gyűlnek csak egyre a búsuló

fák alatt

nő halomra halom

nekem mégis csodás mindig az ősz

bámulom varázsát

ahogy rikító színeket kever

a nyár szőtte sűrű lombokon

később majd az ősz végi hajnalok

csillogó ezüstös dér leplet ragyogtatnak

a szétbomló avar halmokon

temetők most a kertek

Isten rendje újra útra kelt

de valami mégis arra késztet

hogy nézzem csak bátran

ahogy múlik szép lassan minden

el

talán az utosó ősz ez amiben most járok

pislogó gyertyám lángját

elfújja a hűvös őszi szél

az ember sohasem tudhatja

mikor lesz majd örök álmos

mikor zárja le végleg ábrándos két szemét

hisz lám

a fák is

ott a dombokon

tegnap még napsugárból

fontak dús kontyukra aranyló fénysugarakat

de ma már kopáran állnak

és én

szomorún járok a zizegő halmokon

szívemben

vert

őszi eső szilánk karmok

de amíg bírom én

nem adom meg magam

zsebembe rejtek egy megsárgult levelet

legyen majd végtelen utamon társam

mi olykor majd a nyarakról zizeg

ha elmegyek és

innen valahol távol

vádolni fog minden elhervasztott szép nyaram.

 

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Als ob schon (Német)

Als ob schon

eine Leinwand wäre in Himmel geworfen ‘d

drunter die

Sonne würde sich verstecken

der Himmel verbläst

seine azurblau

jeden Nachmittag wurde grauer

und die Blätter fallen von den schwankenden Ästen

‘d immer mehr und mehr versammeln sich

unter Baum

und werden zu Haufen

der Herbst ist für mich trotzdem wunderbar

bewundere sein Reiz

wie die knalligen Farben vermischen

vom Sommer gewobenen dichtes Laub

und dann, an den Spätherbstliche Morgenrot

erstrahlen die in einem silbrig schimmernden Reifschleier

auf den zerfallenden Laubhaufen

Friedhöfe sind jetzt die Gärten

Gottes Ordnung ist wieder unterwegs

aber irgendetwas bringt mich dazu,

dass ich mit Mut sehen soll

wie hier im Natur langsam alles weg

geht

vielleicht ist das der letzte Herbst in meinen Lebe6

den Flammen meiner flackernden Kerze

vom kühlen Herbstwind verweht

man kann es ja nie wissen

wann wird er für ewigen Träume bereit

wenn er seine verträumten Augen endgültig schliesst

sieh doch

die Bäume

auch dort auf den Hügeln

gestern noch von der Sonne

webten goldene Lichtstrahlen auf ihren Haarknoten

aber heute stehen sie kahl

und ich

ich laufe traurig über die rasselnden Hügel

in dem Herz

schlug

das Splitterkralle des Herbstregens

doch solange ich kann

und werde nicht aufgeben

ich verstecke ein vergilbtes Blatt in der Tasche

soll mein Begleiter sein auf endlosen Reise

es schwärmt manchmal von den Sommern

wenn ich weggehe ‘d

irgendwo weit weg von hier

alle meine verwelkten Sommer werden mich anklagen.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap