Szendrey Júlia: Bölcső mellett

Mondják: iszonytató vihar dúl
Mennydörgés, villám oda kinn,
Hogy a felhők, mint sötét árnyak
Nyargalnak a szél szárnyain...
Csöndes szobám egyik zugában
Én egy kis bölcsőt ringatok,
Szivem májusnak verőfénye,
Viharról én mit sem tudok!

Mondják: két ellenséges tábor
Egymással véres harczra kelt,
S nem hallani mást a világon
Mint csatazajt, fegyverzörejt...
Csöndes szobám egyik zugában
Én egy kis bölcsőt ringatok,
Szivem a béke olajága,
Csatákról én mit sem tudok!

Mondják: gyűlölség és gonoszság
S bűnök tanyája ez a föld,
Hogy szerelem, barátság álarcz,
Mit az önzés magára ölt...
Csöndes szobám egyik zugában
Én egy kis bölcsőt ringatok,
Szivem a szeretet oltára,
Gyülölségről mit sem tudok!

Szentély e hely, sarut leoldva
Lépek csak által küszöbén,
S e bölcső mellett, mint oltárnál
Szent áhítattal állok én:
Feledve minden e világon
Mig e kis bölcsőt ringatom,
Míg égi dalként gyermekemnek
Halk pihegését hallgatom.

Man sagt: Ein grauenhafter Sturm tobt
es donnere und blitzt draußen,
dass die Wolken wie dunkle Schatten
auf die Flügel der Wind sausen …
in ruhige Ecke meines Zimmers
eine kleine Wiege wiegend,
mein Herz ist der sonnen Helle Mai,
von den Stürmen gar nichts wissend!
 
Man sagt: Die zwei feindlichen Lager
miteinander blutig kämpfen,
nichts hört und sieht man auf der Welt nur,
wie die Waffen schießen ‘d dämpfen …
In ruhige Ecke meines Zimmers
eine kleine Wiege wiegend,
mein Herz ist eine Friedenspalme,
von den Kämpfen gar nichts wissend!
 
Man sagt: Hasserfüllt und Gemeinsein,
Sünden Gehöft ist der Erde,
Liebe, Freundschaft sind alles Maske,
was das Ego an sich nehme …
In ruhige Ecke meines Zimmers
eine kleine Wiege wiegend,
mein Herz ist der Altar der Liebe,
von der Hass Gier gar nichts wissend!
 
Schrein ist der Ort, ohne Sandale
schreite ich über die Schwelle,
‘d bei der Wiege, wie bei dem Altar
steh‘ mit Andacht an der Stelle:
Vergesse alles auf dieser Welt,
so lang ich die Wiege, wiege
so lang wie einen himmlischen Gesang,
die Atmung meines Kindes liebe.