Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szendrey Júlia: Weg, weit weg von hier! (El, messze innen Német nyelven)

Szendrey Júlia portréja

El, messze innen (Magyar)

El, messze innen a világba,

A hol nem ismer senki sem,

A hol nem üldöz, nem gyötör majd

Sem gyűlölet, sem szerelem !


A hol majd élek enmagamnak,

Mit soha még nem teheték,

Mióta a sorsnak kezében

Tehetetlen játékszer levék.


Háborgó tenger ez az élet,

Kis sajka én rajta csupán,

Mit a sors, miként kénye-kedve,

Majd erre, majd amarra hány.


Oh miként vágynám megpihenni

Csendes kis sziget partjain!

Hűs árnyai után epedve

Terjesztem lankadt karjaim.


De hasztalan, de mind hiába,

Tovább, tovább, egyre tovább:

Örök küzdés nekem az élet,

Nyugtot csak a sir mélye ád.


Szeretni kell s gyűlölni addig,

És várni a pillanatot,

Melyben kialszik majd az élet,

S véle minden kin elhagyott.



FeltöltőMucsi Antal
KiadóKortárs Kiadó
Az idézet forrásaSzendrey Júlia összes verse
Könyvoldal (tól–ig)53
Megjelenés ideje

Weg, weit weg von hier! (Német)

Weg, weit weg von hier in weite Welt,

dorthin, wo mich noch kein Mensch kennt,

wo mich kein Hass und keine Liebe

quält und verfolgt mich latent.

 

Dorthin, wo ich nur für mich lebe,

bis jetzt habe das nie gekonnt,

weil ich in den Händen des Schicksals

als machtloser Spielzeug gewohnt.

 

Ein brandendes Meer ist das Leben,

‘d ich nur ein kleines Bötchen bin,

hin und her werde ich geschmettert,

wie das Schicksal, das immer will.

 

Ach, wie gern würde mich entspannen

auf Einsamen Inselufer!

So sehnend nach den kühlen Schatten

‘d die müden Arme ausruhen.

 

Doch vergeblich, alles ist umsonst,

weiter, weiter, immer spurten:

Ewiger Kampf für mich, das Leben

ruhe gibst es nur dort unten.

 

Lieben und hassen muss man sehr lang

und warten auf den Augenblick,

in dem das Leben endlich erlöscht,

und mit ihm sind Qualen erstickt.

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap