Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tolnai Ottó: az a kő éppen olyan keserű volt

Tolnai Ottó portréja

az a kő éppen olyan keserű volt (Magyar)

 
a vakító rézvajdlingból osztotta
az ostyahulladékot gyöngyvér nővér
a koldusoknak
mi nem vagyunk koldusok vak vigh tibikével
de olykor nekünk is dob
és már épp sorra kerültünk volna
amikor a csipogó cseszkó kilökött a sorból
ennek a habakukknak ne
nővérke ennek a habakukknak az istenért se
szerencsére gyöngyvér nővér meghallotta
hogy a cseszkó csúnyán lehabakukkozott
és megállt
és ostyás kezével megérintette arcom
és azt mondta hogy ő gyöngyvér nővér
florencban
személyesen is találkozott habakukkal
igaz kőből volt
de az a kő éppen olyan keserű volt
mint a te arcodon a hús vilmoska
a habakukk a legkeserűbb próféta
ott mondta a vajdlinggal egyre csak vakítva
ott habakukk előtt florencban
a te pofád jutott eszembe vilmoska
és megtaláltam egy sötét templomfalra festve
opálgombokkal a szeme helyén
vak vigh tibikét is
csak azt tudnám mondta gyöngyvér nővér
hogyan szóródott szét így a képmásotok
a világba
és közben az én szatyromba is dobott
egy kis ostyamorzsát
mert akkorra már a nagyobb darabok
az ostyareszli is elfogyott
csak morzsa maradt a vajdling
a vakító rézvajdling alján
a csipogót meg majd szépen kilessük
a kálvária mögött
oda jár a hullala julcsához a seriftanyára
de az is lehet a bajszos ibolyhoz pártolt
mert a hullalát az öreg kekeccel látták
angolkeserűt inni a rét felett
ahonnan a tiszát is látni a BALKÁN teraszán

 


FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásahttps://konyvtar.dia.hu/xhtml/tolnai_otto/Tolnai_Otto-Wilhelm-dalok.xhtml

quella pietra che era altrettanto amara (Olasz)

la sorella perla da un catino di rame accecante
distribuiva tra i mendicanti
gli scarti delle ostie
noi con il piccolo allegro tiberio cieco non siamo mendicanti
ma a volte getta un po’ anche a noi
si sarebbe toccato proprio a noi
quando il chiacchierone ceco mi spinse fuori dalla fila
a quest’abacuc no  
sorellina a quest’abacuc neanche per l’amor di Dio
per fortuna sorella perla aveva sentita
che il ceco c’aveva dato del brutto abacuc
e si fermò
e con la mano d’ostia mi toccò il viso
e disse che lei sorella perla
a firenze
aveva incontrata abacuc personalmente
è vero che era di pietra
ma la pietra guglielmino era altrettanto amara
come la carne sul tuo viso
abacuc è il profeta più amaro
disse là continuando ad accecare con il catino
e là guglielmino a firenze davanti abacuc
il tuo muso mi venne in mente
e dipinta sulla parete buia d’una chiesa
con i bottoni di opale al posto degli occhi
avevo trovata anche il piccolo allegro tiberio cieco
mi piacerebbe solo sapere disse sorella perla
come si son dispersi in giro
i vostri ritratti
e frattempo buttò anche nella mia sporta
un po’ di briciole d’ostia
perché per allora i pezzi più grandi
e la rimanenza dell’ostia erano finite
rimasero solo le briciole in fondo
al catino di rame accecante
il chiacchierone invece sbirceremo per benino
da dietro il calvario
è là che frequenta hullala julcsa alla fattoria dello sceriffo
ma può anche darsi che abbia favorito ibolya la baffuta
perché hullala  avevano visto bere del amaro inglese
con il vecchio scontroso sopra prato
da dove si vede anche il tibisco sulla terrazza dei BALCANI
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap