Vöröss István: Herbst an der Theiss (Ősz a Tiszán Német nyelven)

Mint a tükör előtt a vén kisasszonyok

úgy nézik magukat a vízben a füzek.

S a fanyarkedvű, vén pásztor az ősz,

bús felhőben rakott csípős füstű tüzet.

A fák arany haját már fésüli a szél

és árva fejükre alázat pora hull.

S egy vén halász, mint a Styx vizén Cháron

kiköt a parton, némán, szótlanul…

Wie die alten Damen vor dem grossen Spiegel,

so betrachten sie sich die Weiden im Wasser.

Und der mürrische alte Hirte ist der Herbst,

ein Feuer gemacht wie stechende Raster.

Der Wind kämmt die goldenen Haare der Bäume

‘d der Staub der Demut fällt auf verwaiste Köpfe.

Und ein Fischer wie Charon auf den Fluss des Styx,

an Ufer angedockt, ohne ein Wortzöpfchen.