Vajdics Anikó: Egyszerre mind

Láttalak álmomban.
Festmények lógtak a falon
szorosan egymás mellett.
Oda vezettek, mint egy alvajárót:
lásd meg a képekben a jövőt.
Angyalok voltak? Ébren így
mesélném, de ott álmomban
inkább egy showműsor vezetőinek
látszottak. Fábry Sándor, Liptai Klaudia,
Gundel Takács Gábor vagy Jakupcsek
Gabi, amint a Szent Szűznek megmutatja
a jövőt: benne a Megváltót. Ott álltál.
Kék ruhád fénylett, mint az ég. Hófehér
virág nőtt kacskaringós, cifra indákkal
a hasadon, mint a végtelenbe mutató
minták a népi hímzéseken. Felkúszott
a melledre, a válladra. Szép voltál.
És a festmények, mintha tükrök lettek
volna, egyszerre mind téged mutattak.