Varságh János: A három bálvány

A Bölcs: 

A csend e széles, hömpölygő folyam,

Mely ringat lágyan, halkan, könnyedén .

Melyen hajóként jár a Gondolat

A Csend, a Csend - csak ezt imádom én.

A beteg:

Halvány testvére csendnek, égi Béke,

Mely földöntúli üdvöt ád nekem,

Testemnek ír, lelkemre balzsam —

Én a szelid, szent békét szeretem.

A költő:

Óh balgák, kik a nagyszerű egésznek

Egy-egy részére esküsztök csupán:

Az én bálványom végtelen vizének

A csend, a béke egy-egy csöppje tán!

Kit én imádok, mindent rejt magában,

Mindent legyőz, mert mindennél nagyobb,

Ez gyógyít, éltet, biztat, fölmagasztal

S mint hajnalcsillag, büszkén felragyog.

A gondolatnak dúsölü szülője,

Daloknak termő, gazdag melegágya,

Halk bánat anyja s egyben temetője,

Szegény sziveknek ünneplő ruhája.

Ki hint a földre áldott fényességet.

Örök sugárzó, alkotó elem,

Ki nélkül nékem nem is kell az élet,

Hitem, bálványom, kincsem: Szerelem!

Der Weise:

Die Stille, diesen breit fließenden Strom,

was uns sanft, fein und wunderbar schaukelt.

Auf welchem Schiff wandert der Gedanke,

die Stille, die Stille - das ist meine Welt.

Der Kranke:

Blasser Bruder der Stille ist Frieden,

die überirdische Erlösung gibt

Arznei für Körper, Balsam für Seele,

ich liebe das sanfte, heilige Bild.Der Poet:

Der Dichter

Ihr Tore, die von dem großen Komplott

nur an ein-einzigen kleinen Teil schwört,

zum unendlichen Wasser meinen Abgott

nur einen Tropfen der Stille zerstört!

Wen ich liebe, verbirgt alles in sich selbst,

er besiegt alles, weil er selbst ist der Boss,

es heilt, belebt und ermutigt alle,

und wie der Morgenstern leuchtet er stolz.

Der üppige Elternteil des Denkens,

eine reiche Brutstätte von Liedern,

Mutter der Stille ‘d der Friedhof des Lebens,

festliche Kleid, von vielen armen Herzen.

Wer gesegnete Helligkeit zerstreut

die ewige Strahlung, Schöpfer des Alls,

wer ohne dem auch das Leben bereut

mein Glaube, Idol und Schatz: Die Liebe bleibt’s!