Carducci, Giosuè: Fájdalmas ballada (Ballata dolorosa Magyar nyelven)
|
Ballata dolorosa (Olasz)Una pallida faccia e un velo nero Spesso mi fa pensoso de la morte; Ma non in frotta io cerco le tue porte, Quando piange il novembre, o cimitero.
Cimitero m'è il mondo allor che il sole Ne la serenità di maggio splende E l'aura fresca move l'acque e i rami, E un desio dolce spiran le vïole E ne le rose un dolce ardor s'accende E gli uccelli tra 'l verde fan richiami: Quando più par che tutto 'l mondo s'ami E le fanciulle in danza apron le braccia, Veggo tra 'l sole e me sola una faccia, Pallida faccia velata di nero.
|
Fájdalmas ballada (Magyar)Sápadt arc, fekete fátyol – e sötétlő Kép a halált gyakran juttatja eszembe, De kapuidat nem tömegben keresve, Amikor a november sír, ó, temető!
Számomra a temető a világ maga, Mikor a májusi nap beragyogja, És vizek s lombok élednek a friss légben, És édes vággyal illatozik az ibolya, És édes lelkesedéstől hevül a rózsa, És madárcsivitelés hallik az erdőben: Amikor tűnik minden egymást szeretőnek, És széttárják karjukat a táncoló leányok, A nap és köztem csak egy arcot látok, Fekete fátyol alatt sápadt sötétlőt.
|