D’Annunzio, Gabriele: Róma szépsége (La bellezza di Roma Magyar nyelven)
|
La bellezza di Roma (Olasz)
in un biondo suo colore. Tutta a 'l sol, come un rosaio, la gran piazza aulisce in fiore.
tutta a 'I sol, la Trinità su la tripla scala ride ne la pia serenità.
pare, quale un roseo stelo; in sue vene di granito ei gioisce, a mezzo il cielo.
la fontana mormorar, vede a 'I sol l'acque croscianti ne la barcall scintillar.
sorridendo benedice di su l'agile colonna lo spettacolo felice.
dilagando in copia d'or. E passata la mia bella e con ella va il mio cuor.
|
Róma szépsége (Magyar)A február elhull édesen szöszi színébe elbájolón. A nagy tér a naptól ékesen rózsáll, mint egy óriás bokor.
Új tüzek ragyognak fénylőn, a Szentháromság temploma nevet fenn a hármas lépcsőn szelíd derűt sugározva.
Az obeliszk virágfergeteg, káprázatos rózsák oszlopa; Az erezett gránit örvendez s nyújtózik fel az égboltra.
A lábánál a magas lépcsőnek szökőkút zeng, csobban, a medencének zúgó vizében nap fénye villan-csillan.
Dicsőségesen a Madonna a karcsú oszlop tetején mosolyog s meg is áldja mind eme boldog tüneményt.
A térre a napfény aranyát hinti szerteszét. Lelkem szépe halad tova éppen, egy lány, s megy el a szívem véle.
|