Michelangelo, Buonarroti: Rímek 161. (Milyen ráspoly marása) (Rime 161. (Per qual mordace lima) Magyar nyelven)
Rime 161. (Per qual mordace lima) (Olasz)Per qual mordace lima discresce e manca ognor tuo stanca spoglia, anima inferma? or quando fie ti scioglia da quella il tempo, e torni ov’eri, in cielo, candida e lieta prima, deposto il periglioso e mortal velo? C’ancor ch’i’ cangi ’l pelo per gli ultim’anni e corti, cangiar non posso il vecchio mie antico uso, che con più giorni più mi sforza e preme. Amore, a te nol celo, ch’i’ porto invidia a’ morti, sbigottito e confuso, sì di sé meco l’alma trema e teme. Signor, nell’ore streme, stendi ver’ me le tuo pietose braccia, tomm’a me stesso e famm’un che ti piaccia.
|
Rímek 161. (Milyen ráspoly marása) (Magyar)Milyen ráspoly marása nyüvi folyton fáradt hüvelyedet, gyönge lélek? mikor vált tőle meg az idő? mikor térsz haza az égbe vígan, tisztára válva, veszélyes földi burkodat letéve? Noha hajam fehérre váltottam a világtól válóban, jellemet nem válthatok, bár mind nyomasztóbb, minél többet élek. Ki már sírját elérte, hidd meg, irígylem, Ámor; zavart s riadt vagyok, hisz önmagától fél s retteg e lélek. Uram, ha véget érek, nyújtsd ki felém irgalmas kezedet, végy el tőlem, s tedd, hogy tessem neked.
|