Onofri, Arturo: Ímé, a vér őrjöngő lüktetése (Ecco il ritmo frenetico del sangue Magyar nyelven)

Ecco il ritmo frenetico del sangue,

quando gli azzurri tuonano a distesa,

e qualsiasi colore si fa fiamma

nell'urlo delle tempie.

Ecco il cuor mio nella selvaggia ebbrezza

di svincolare in esseri le forme

disincantate a vortice di danza.

Ecco i visi risolti in fiabe d'oro

in lievi organi d'ali.

Ecco gli alberi in forsennate lingue

contorcersi, balzar fra scoppiettii

di verdi fiamme dalla terra urlante.

E fra l'altre manie del mezzogiorno,

ecco me, congelato in stella fissa,

ch'esaspero l'antica aria di piaghe

metalliche, sull'erba di corallo.

(Pulsa il fianco del mare sul granito

come un trotto infinito di cavallo).

Ímé, a vér őrjöngő lüktetése,

midőn az égi tájak feldörögnek,

és a halántékok zúgása mélyén

akármilyen szín lángra gyúl.

Ímé, szívem, mely bomlott mámorában

a lények pőre formáit megoldja,

miközben tánc-örvény zárul köréje.

Ímé, az arcok szárnyakká foszolnak

(könnyű szervekké) és aranymesékké.

Ímé, a fák hibbant nyelvvé csavartan

zöld lángok sűrű pattogása közben

a jajveszékelő földből kinyúlnak.

És ímé, én a délidő olyannyi

tébolya közt állócsillag-szilárdan,

felbolygatom a fém-sebű, az ősi

levegőt, a korall-füvön parázslót.

(Zubog a gránit-part, veri a tenger,

mintha fáradhatatlan ló ügetne.)