Parini, Giuseppe: A Nap (részlet) (Il Giorno (dettaglio) Magyar nyelven)
|
Il Giorno (dettaglio) (Olasz)Bella vergine cuccia
Ahi fero giorno! allor che la sua bella vergine cuccia de le Grazie alunna, giovenilmente vezzeggiando, il piede villan del servo con l'eburneo dente segnò di lieve nota: ed egli audace con sacrilego piè lanciolla: e quella tre volte rotolò; tre volte scosse gli scompigliati peli, e da le molli nari soffiò la polvere rodente. Indi i gemiti alzando: aita aita parea dicesse; e da le aurate volte a lei l'impietosita Eco rispose: e dagl'infimi chiostri i mesti servi asceser tutti; e da le somme stanze le damigelle pallide tremanti precipitâro. Accorse ognuno; il volto fu spruzzato d'essenze a la tua dama; ella rinvenne alfin: l'ira, il dolore l'agitavano ancor; fulminei sguardi gettò sul servo, e con languida voce chiamò tre volte la sua cuccia: e questa al sen le corse; in suo tenor vendetta chieder sembrolle: e tu vendetta avesti vergine cuccia de le grazie alunna. L'empio servo tremò; con gli occhi al suolo udì la sua condanna. A lui non valse merito quadrilustre; a lui non valse zelo d'arcani uficj: in van per lui fu pregato e promesso; ei nudo andonne dell'assisa spogliato ond'era un giorno venerabile al vulgo. In van novello signor sperò; ché le pietose dame inorridìro, e del misfatto atroce odiâr l'autore. Il misero si giacque con la squallida prole, e con la nuda consorte a lato su la via spargendo al passeggiere inutile lamento: e tu vergine cuccia, idol placato da le vittime umane, isti superba.
|
A Nap (részlet) (Magyar)Kutyus kisasszony bosszúja
Ah, végzetes e nap, midőn a szép kis kutyus kisasszony, gráciák kegyeltje, kedves-játékosan a szolga hitvány lábát könnyű, finom, fehér fogával találta megjelölni, s ő merészen szentségtörő lábával úgy rugá meg, hogy bukfencet vetett vagy hármat, aztán háromszor rázta meg felborzolódott szőrét, s a csípős port tüsszögve fútta nemes orrából, és vonyítni kezdett. Emberként szólni-vélted: Jaj, segítség, s legott aranyívekről visszazengett megszánva őt Echo, és odvaikból előfutottak mind a szolgák, és a felső lakosztályokból is remegve, sápadtan mind a frájjok. És hogy hölgyed magához tért szagos eszenctől, mellyel orcáját hinték; mély harag és bánat gyötörte, megvillant tekintete, hogy a szolgát végigmérte, s bágyadt hangon kutyuskáját háromszor szólította. Hozzábúvott az, s bosszút esdni látszott. S győztél kutyuska, gráciák kegyeltje, a bűnös szolga reszket, s földre nézve görnyedten hallja most ítéletét, mert húsz éves szolgasága nem segített és nem segített sok buzgó és titkos Szolgálata s könyörgés érte, vagy az igéret. Mert távozni kellett rögtön, livré nélkül, miért egykor becsülték. Azonban gazdát újat nem kapott, hisz az érzőkeblű hölgyek megriadtak, hallván a szörnyű tettet, és gyülölték, ki elkövette. Igy útfélen fekszik piszkos poronttyal, rongyos asszonyával, és hasztalan panasszal ostromolja, ki elhalad közömbösen, az útast. Joggal jársz peckesen, kutyus kisasszony bálvány, kiengeszteltek, áldozattal!
|