Tassoni, Alessandro: Az elrabolt veder (részlet, az istenek tanácskozása) (La secchia rapita (dettaglio) Magyar nyelven)

La fama in tanto al ciel battendo l'ali

con gli avisi d'Italia arrivò in corte,

ed al re Giove fe' sapere i mali

che d'una Secchia era per trar la sorte.

Giove, che molto amico era a i mortali

e d'ogni danno lor si dolea forte,

fe' sonar le campane del suo impero

e a consiglio chiamar gli Dei d'Omero.

 

Da le stalle del ciel subito fuori

i cocchi uscir sovra rotanti stelle,

e i muli da lettiga e i corridori

con ricche briglie e ricamate selle:

piú di cento livree di servidori

si videro apparir pompose e belle,

che con leggiadra mostra e con decoro

seguivano i padroni a concistoro.

 

Ma innanzi a tutti il Prencipe di Delo

sopra d'una carrozza da campagna

venía correndo e calpestando il cielo

con sei ginetti a scorza di castagna:

rosso il manto, e 'l cappel di terziopelo

e al collo avea il toson del re di Spagna:

e ventiquattro vaghe donzellette

correndo gli tenean dietro in scarpette.

 

Pallade sdegnosetta e fiera in volto

venía su una chinea di Bisignano,

succinta a mezza gamba, in un raccolto

abito mezzo greco e mezzo ispano:

parte il crine annodato e parte sciolto

portava, e ne la treccia a destra mano

un mazzo d'aironi a la bizzarra,

e legata a l'arcion la scimitarra.

 

Con due cocchi venía la Dea d'Amore:

nel primo er'ella e le tre Grazie e 'l figlio,

tutto porpora ed or dentro e di fuore,

e i paggi di color bianco e vermiglio;

nel secondo sedean con grand'onore

cortigiani da cappa e da consiglio,

il braccier de la Dea, l'aio del putto,

ed il cuoco maggior mastro Presciutto.

 

Saturno, ch'era vecchio e accatarrato

e s'avea messo dianzi un serviziale,

venía in una lettiga riserrato

che sotto la seggetta avea il pitale;

Marte sopra un cavallo era montato

che facea salti fuor del naturale;

le calze a tagli e 'l corsaletto indosso,

e nel cappello avea un pennacchio rosso.

 

Ma la Dea de le biade e 'l Dio del vino

venner congiunti e ragionando insieme;

Nettun si fe' portar da quel delfino

che fra l'onde del ciel notar non teme:

nudo, algoso e fangoso era il meschino,

di che la madre ne sospira e geme,

ed accusa il fratel di poco amore

che lo tratti cosí da pescatore.

 

Non comparve la vergine Diana

che levata per tempo era ita al bosco

a lavare il bucato a una fontana

ne le maremme del paese Tosco;

e non tornò, che già la tramontana

girava il carro suo per l'aer fosco;

venne sua madre a far la scusa in fretta,

lavorando su i ferri una calzetta.

 

Non intervenne men Giunon Lucina,

che 'l capo allora si volea lavare;

Menippo, sovrastante a la cucina

di Giove, andò le Parche ad iscusare

che facevano il pan quella mattina,

indi avean molta stoppa da filare;

Sileno cantinier restò di fuori

per inacquare il vin de' servidori.

 

De la reggia del ciel s'apron le porte,

stridon le spranghe e i chiavistelli d'oro;

passan gli Dei da la superba corte

ne la sala real del Concistoro:

quivi sottratte a i fulmini di morte

splendon le ricche mura e i fregi loro;

vi perde il vanto suo qual piú lucente

e piú pregiata gemma ha l'Oriente.

 

Posti a seder ne' bei stellati palchi

i sommi eroi de' fortunati regni,

ecco i tamburi a un tempo e gli oricalchi

de l'apparir del Re diedero segni.

Cento fra paggi e camerieri e scalchi

veníeno, e poscia i proceri piú degni;

e dopo questi Alcide con la mazza,

capitan de la guardia de la piazza.

 

E come quel ch'ancor de la pazzia

non era ben guarito intieramente,

per allargare innanzi al Re la via

menava quella mazza fra la gente;

ch'un imbriaco svizzero paría,

di quei che con villan modo insolente

sogliono innanzi 'l Papa il dí di festa

romper a chi le braccia, a chi la testa.

 

Col cappello di Giove e con gli occhiali

seguiva indi Mercurio, e in man tenea

una borsaccia, dove de' mortali

le suppliche e l'inchieste ei raccogliea;

dispensavale poscia a due pitali

che ne' suoi gabinetti il Padre avea,

dove con molta attenzion e cura

tenea due volte il giorno segnatura.

 

Venne al fin Giove in abito reale

con quelle stelle c'han trovate in testa,

e su le spalle un manto imperiale

che soleva portar quand'era festa;

lo scettro in forma avea di pastorale

e sotto il manto una pomposa vesta

donatagli dal popol Sericano,

e Ganimede avea la coda in mano.

Közben a Hír, égig lendítve szárnyat,

Itália szavával érkezett meg,

s szólt a bajokról Jupiter királynak,

amelyek majd egy vederből erednek.

És Jupiter, kit bánt a földi bánat,

– merthogy barátja ő az embereknek –

 a harangokat tüstént meghuzatta,

s az isteneket tanácsba hivatta.

 

Az égi színekből jöttek pazarló

fényű fogatok, csillag-kerekekkel,

megannyi izmos öszvér és pazar ló,

díszes gyeplővel és hímzett nyereggel.

S jött libériás inasok kavargó

sora, jöttek sudár szolgák sereggel,

kik, hogy a pompa fényesebb legyen még.

a tanácsba uraikat követték.

 

Ám az egész menet előtt haladva

Délosz hercege járt harci szekéren,

mit hat vasderes repített, s alatta

csak úgy porzott az égi út fehéren.

Köpenye bíbor, bársony a kalapja.

nyakában spanyol aranygyapju-érem,

s mögötte huszonnégy bájos, szökellő

udvarhölgy, lábukon kecses cipellő.

 

Bisignanoi hátason, vad arccal

Athéné ül ingerülten, dühödten,

a szoknyáját térdig felgyűrve nyargal,

fél-görög és fél-spanyol öltözetben:

Hajából copfbafonva egyik oldal,

míg leng-lobog a másik felkötetlen.

Fejét kócsag-forgó díszíti hetykén,

s egy görbe török kard csüng lova nyergén.

 

Ámornak anyja két hintóval jött el:

a három grácia és fia volt ott

az egyikben vele, – bíborvörössel

bélelt hintajuk s arannyal borított –

a másikban ünnepélyes örömmel

ültek a tanácsba vitt udvaroncok,

a komorna, az isteni fiúcska

nevelője, s a konyha feje: Sunka.

 

Göthös Szaturnusz, kit kínzott a nátha,

s ki beöntést kapott előtte éjjel,

követte őket, hintaja lezárva,

ülése alatt éjjeliedénnyel.

Mars lovon ült, s lovának fürge lába

vad rúgásokat osztott szerteszéjjel.

Mars fején vörös tollbokréta lengett,

s páncél takarta az isteni mellet.

 

A gabona-istennő s a bor-isten

együtt vonultak, jókedvűn csevegve,

s delfin-háton jött Neptun, égi vízben.

Szomorú látvány alga-lepte teste,

csak bút fakasztott az anyai szívben.

Anyja azt mondja, sohasem szerette

a bátyja Neptunt – s ezért öli bánat,

merthogy így tartja, egyszerű halásznak.

 

A többiekkel nem jött szűz Diána,

ki fehérneműt mosni kora reggel

a mocsaras partú toszkáni tájra,

egy erdei forrás partjára ment el.

Időben hazaindult, ám hiába,

körülvette az ég vad fellegekkel.

Lányát kimenteni anyja van itt hát,

s szorgalmasan köt közben egy harisnyát.

 

Mivel a haját készült mosni éppen,

hát maga Juno Lucina se jött meg,

Menipposz pedig a Párkák nevében,

kik egész éjjel kenyeret sütöttek,

s így sok kóc vár rájuk fonásra készen,

jött a konyháról, hogy kimentse őket.

Kint vincellér Szilénusz lesi-várja:

vizet önthessen a szolgák borába.

 

Az égben most minden kaput kitártak,

felnyíltak az arany zárak recsegve,

s vendégei az égi palotának

általvonultak a tanácsterembe,

hová a halál nyila nem találhat,

s mit arany-falak fognak dús keretbe.

E fények mellett hókaságba vesznek

a legfénylőbb ékkövei Keletnek.

 

Már megtelt minden csillagfényü páholy,

s helyére ült az ég minden vitéze,

áradt a hang dobokból, trombitákból

a király közeledtének hírére.

Száz étekfogó, és a legjavából

megannyi nemesúr tolong be – végre

Alcidesz jő, az őrség kapitánya,

markában nagy, behemót buzogánya.

 

S szintúgy, akárha valakit a téboly

a veszett düh homályával beárnyal,

a király előtt utat nyitni éppoly

vadul hadonászott a buzogánnyal.

Olyan volt, akár fényes ünnepélykor

a pimasz, részeg svájci, ki nem átall

fejeket és karokat törni, hogyha

a pápát éppen arra viszi útja.

 

És jött – fejében Jupiter kalapja,

orrán pápaszem – Merkur, s a kezében

egy zacskót tartott. Mindig ebbe rakta

a földi kérvényeket, ahogy éppen

érkeztek, aztán elhelyezte atyja

szobájában, két éjjeliedényben.

Itt történt meg komoly, ünnepi fénnyel

az aláírásuk, naponta kétszer.

 

Majd Jupiter jött isteni hatalma

teljében, fején csillag-koronája,

testét azúr-arany köpeny takarta,

reáaggatva minden ami drága,

harisnyájának nem volt semmi talpa,

brokátból volt erszénye, tunikája.

Mosoly nélkül, egy szót sem szólva lépett,

sugározva a spanyol büszkeséget.