Belo, Ruy: Tételsor madarakkal és fákkal, melyet a költő egy szívre vonatkozó utalással fejez be (Algumas proposições com pássaros e árvores que o poeta remata com uma referência ao coração Magyar nyelven)

Os pássaros nascem na ponta das árvores

As árvores que eu vejo em vez de fruto dão pássaros

Os pássaros são o fruto mais vivo das árvores

Os pássaros começam onde as árvores acabam

Os pássaros fazem cantar as árvores

Ao chegar aos pássaros as árvores engrossam movimentam-se

deixam o reino vegetal para passar a pertencer ao reino animal

Como pássaros poisam as folhas na terra

quando o outono desce veladamente sobre os campos

Gostaria de dizer que os pássaros emanam das árvores

mas deixo essa forma de dizer ao romancista

é complicada e não se dá bem na poesia

não foi ainda isolada da filosofia

Eu amo as árvores principalmente as que dão pássaros

Quem é que lá os pendura nos ramos?

De quem é a mão a inúmera mão?

Eu passo e muda-se-me o coração

A madarak a fák tetején születnek

A fák, melyeket én látok, gyümölcs helyett madarat teremnek

A madarak a fák legelevenebb gyümölcsei

A madarak ott kezdődnek, ahol a fák végződnek

A madarak dalra fakasztják a fákat

A fák a madarakhoz érve megvastagodnak mozogni kezdenek

elhagyják a növényi létet, hogy az állatvilághoz tartozzanak

Leveleik mint madarak szállnak le a földre

mikor az ősz fátyolba burkolva leereszkedik a mezőkön

Szeretném azt mondani, hogy a madarak a fákból lesznek,

de inkább a regényírókra hagyom ezt a fordulatot

mert túl bonyolult és nem illik a költészetbe

nem vált még el a filozófiától

Szeretem a fákat főként azokat melyek madarat teremnek

Ki aggatja őket az ágakra?

Kié a kéz a számtalan kéz?

Elmegyek alattuk és megváltozik a szívem