Sorescu, Marin: Ádám (Adam Magyar nyelven)

Cu toate că se afla în rai,
Adam se plimba pe alei preocupat şi trist 
Pentru că nu ştia ce-i mai lipseşte.

Atunci Dumnezeu a confecţionat-o pe Eva 
Dintr-o coastă a lui Adam.
Şi primului om atât de mult i-a plăcut această minune, 
Încât chiar în clipa aceea
Şi-a pipăit coasta imediat următoare, 
Simţindu-şi degetele frumos fulgerate 
De nişte sâni tari şi coapse dulci
Ca de contururi de note muzicale. 
O nouă Evă răsărise în faţa lui. 
Tocmai îşi scosese oglinjoara
Şi se ruja pe buze.
„Asta da viaţă!“ a oftat Adam 
Şi-a mai creat încă una.

Şi tot aşa, de câte ori Eva oficială 
Se întoarce cu spatele,
Sau pleca la piaţă după aur, smirnă şi tămâie, 
Adam scotea la lumină o nouă cadână
Din haremul lui intercostal.

Dumnezeu a observat
Această creaţie deşănţată a lui Adam.
L-a chemat la el, l-a sictirit dumnezeieşte, 
Şi l-a izgonit din rai
Pentru suprarealism.

Mindazok ellenére, hogy a paradicsomban élt,
Ádám a sétányokon sétált szomorúan, gondolkodva,
Mivel nem tudta mi az, ami számára hiányzik.

És ekkor az Isten megalkotta Évát
Ádám egyik oldalbordájából.
És az első embernek annyira tetszett ez a csoda,
Hogy mindjárt, abban a pillanatban,
Megtapogatta a következő bordáját,
Az ujjaiban egy finom bizsergést érezve
A kemény mellektől és édes comboktól,
Akár zenei hangok körvonalától.
Egy újabb Éva kelt életre előtte.
Épp elővette kis tükröcskéjét,
És az ajkait rúzsozta.
”Ez az élet!”- sóhajtott Ádám,
És teremtett még egyet.

És így tovább, mindig, amikor az aktuális Éva
Hátat fordított neki,
Vagy a vásárba ment aranyért, mirháért, és tömjénért
Ádám a napvilágra hozott egy újabb kéjnőt
Az ő bordaközi háreméből.

Isten észrevette
Ádám ezen elfuserált teremtményét,
Magához hívta, Istenesen leteremtette,
És kiűzte a paradicsomból
Szürrealizmusért.