Jerofejev, Viktor Vlagyimirovics (Ерофеев, Виктор Владимирович) (1947–) Művek Bibliográfia   hu ru

Életrajz

Szül.: Moszkva, 1947. szept. 19.

Nem tévesztendő össze névrokonával, a szintén orosz író Venegyikt Vasziljevics Jerofejevvel (1938–1990), akinek fő műve a Moszkva-Petuski c. kisregény és a Walpurgis-éj, avagy a kormányzó léptei c. dráma (ford. Baka István).
Gyermekkora a sztálini érára esik, ám családja kivételes helyzetű, élete privilégiumokkal teli, kivételezetten jól élnek.
Kamaszkorát szülei kiküldetése révén Párizsban tölti.
Pályafutását kritikusként, szorgos irodalomtörténészként kezdi a moszkvai Világirodalmi Intézetben. Igazi aranyifjú, csinos, sikeres, tehetséges.
Sade márkiról írott esszéjével válik ismertté (Voproszi lityeraturi c. folyóirat, 1973).
Botrányt kavaró tanulmányt ír Tolsztojról is.
Doktori disszertációját Dosztojevszkij és a francia egzisztencializmus címmel írja (1975).
1979-ben a Metropol c. szamizdat almanach összeállítása miatt kizárják az írószövetségből, ezután 1988-ig nem publikálhat hazájában. (Az irodalmi antológia a cenzúra megkerülésével, 12 példányban jelent meg, botrány lett belőle. Összeállításában részt vett Akszjonov, A. Bitov, F. Iszkander, J. Popov író is. Azok művei kerültek be, akiket ők fontosnak tartanak: töbek közt B. Ahmadulina, V. Viszockij is.)
Első regénye, az erotikus-szürrealista felhangú Orosz széplány (1980–82), a szép prostituált, Irina moszkvai valóságba ágyazott, majd szürrealista fordulatot vető története világsiker, mintegy harminc nyelvre fordították le, színdarab készült belőle, már hazánkban is játsszák. Rendkívül gazdag nyelvezetet használ, amelyben kulturális allúziók és a fővárosi szleng keverednek. A főszereplőnő az orosz irodalom hősnőiből összegyűrt ellentmondásos alakja a szeretet és a szerelem szimbóluma (ahogy magát nevezi: „géniusza”), aki csupán boldogságra, szeretetre vágyik, megdicsőül és/vagy meghal, mert Oroszországban a boldogság elérése még ma sem megy simán, talán lehetetlen is, a külföldre távozás pedig nem mindenki számára megoldás, Irina is tudja, ő csak Moszkvában élhet.
Puskin és Lermontov után a francia irodalom hat rá leginkább. Kísérletet tesz a műfajok megújítására, a regény és az esszé műfajának ötvözésére.
Élet a félkegyelművel (1980) c. novellájából film és opera készült.
Russzkije cveti zla (’A romlás orosz virágai’) címmel antológiát állít össze a XX. sz. végi orosz prózából (1997).
Legutóbbi, Magyarországon megjelent önéletrajzi ihletettségű regényét: A jó Szálint apja emlékére írta, aki Sztálin francia tolmácsa, magas rangú diplomata, ENSZ-képviselő volt, mígnem fia egy illegális antológia kiadásával véget nem vet karrierjének. Az ő történetét, valamint saját eszmélését meséli el, s próbálja megfejteni-megérteni a sztálini „titkot”.
A kortárs orosz irodalom „legmenőbb” képviselői között tartják számon, s e szleng használata nem csak a művenkénti több százezres eladott példányszámot tekintve indokolt, hanem mert sikerét éppen sajátos stílusának, az új, erőteljes, fiatalos nyelvezet megteremtésének, a szleng és a héköznapi nyelv bátor használatának, ezzel párhuzamosan pedig (Viktor Pelevin és Venyedikt Jerofejev mellett) az orosz „bajkeverő irodalom” művelőjeként sokszor bizarr témaválasztásának is köszönhet.