Babel, Isaak: Odesszában ezt így csinálták (Как это делалось в Одессе Magyar nyelven)
Как это делалось в Одессе (Orosz)Начал я. – Реб Арье-Лейб, – сказал я старику, – поговорим о Бене Крике. Поговорим о
молниеносном его начале и ужасном конце. Три тени загромождают пути моего воображения.
Вот Фроим Грач. Сталь его поступков – разве не выдержит она сравнения с силой
Короля? Вот Кoлька Паковский. Бешенство этого человека содержало в себе все,
что нужно для того, чтобы властвовать. И неужели Хаим Дронг не сумел различить
блеск новой звезды? Но почему же один Беня Крик взошел на вершину веревочной
лестницы, а все остальные повисли внизу, на шатких ступенях? «Многоуважаемый Рувим Осипович! Будьте настолько любезны положить к субботе
под бочку с дождевой водой... и так далее. В случае отказа, как вы это себе
в последнее время стали позволять, вас ждет большое разочарование в вашей семейной
жизни. С почтением знакомый вам Бенцион Крик». «Полтора жида» сделал свое. Он написал письмо. Но почта не доставила письмо по адресу.
|
Odesszában ezt így csinálták (Magyar)Én kezdtem. Reb Arje-Lejb - mondottam az öregnek --, beszélgessünk Benya Krikről. Beszélgessünk villámgyors felemelkedéséről és szörnyű végéről. Képzeletem útját három sötét árnyék torlaszolja el Először is a félszemű Froim Gracs. Veres acél minden tette - vajon nem állja-e ki a próbát a Király erejével? A második Kolka Pakovszkij. Ennek az embernek egykedvű veszettsége mindazt magába foglalta, ami az uralkodáshoz szükséges. És vajon Haim Drong nem volt-e képes az új csillag ragyogását megkülönböztetni? És mégis hogy van az, hogy egyedül Benya Krik jutott fel a kötélhágcsó csúcsára, a többiek pedig mind ott rekedtek az ingatag hágcsó legalsó fokán? Reb Arje-Lejb ott ült a temető kőkerítésén, és hallgatott Előttünk: terült el a sírok zöld nyugodalma. A válaszra szomjúhozó embernek türelemmel kell felfegyvereznie magát. A tudás birtokában levő emberhez viszont a méltóság illik. Éppen ezért Arje-Lejb ott ült a temető kőkerítésén, és hallgatott. Nagy sokára megszólalt: - Miért éppen ő? Miért nem a többiek? Ezt akarja tudni? Nahát, egy időre felejtse el, hogy az orrán pápaszem van, s a lelkében ősz borong. Hagyjon fel azzal, hogy az íróasztalnál dörgedelmeskedik és dadogni kezd, ha emberek között van. Képzelje el egy pillanatra, hogy a tereken dörgedelmeskedik és a papiros előtt dadog. Képzelje el egy pillanatra, hogy maga tigris, maga oroszlán, maga uracshét. Képzelje el, hogy képes egy egész éjszakát eltölteni egy orosz nővel, és az orosz nő kielégülten távozik magától. Képzelje el egy pillanatra, hogy huszonöt esztendős, és ha az éghez meg a földhöz karikák lennének erősítve, maga megragadná ezeket a karikákat, és az eget a földhöz rántaná. Képzelje el egy pillanatra, hogy a maga atyuskája, Mendel Krik, a fuvaros, Mire van gondja egy ilyen atyuskának? Egyébre se, mint hogy- felhajtson egy jókora stampedli vodkát, vagy a pofájába vágjon valakinek, meg a saját lovaira van gondja. És egyéb semmire képzelje el egy pillanatra, hogy maga élni akar, v pedig arra kényszeríti magát, hogy naponta Mísz halált haljon. Mit tett volna maga Benya Krik helyében? Semmit se tett volna. C) pedig tett. Éppen ezért, ő a király, a maga zsebében pedig egyéb sincs, mint nesze semmi, fogd meg jól. Benya tehát felkereste Froim Gracsot, aki már akkoriban is fél szemmel nézett a világra, és az volt, ami most is. Kenya így szólt Froimhoz: - Vegyél magadhoz. A te partodon akarok kikötni. Az a part lesz a nyertes, amelynél én kikötök. Gracs nekiszegezte a kérdést: - Ki vagy te, honnan jössz, és mit forgatsz a fejedben? Tegyél próbára, Froim -- válaszolt Benya , és hagyjuk abba ezt a szalmacséplést. Hagyjuk abba a szalmacséplést -- helyeselt Gracs -, próbára teszlek És a rablók tanácskozásra gyűltek össze, hogy megfontolják, mitévők legyenek Benya Krikkel. Ezen a tanácskozáson én nem voltam jelen. De azt mondják, tanácskozásra gyűltek össze. Akkoriban a megboldogult Bivaly Ljovka volt a főkolompos. - Mi morcog ennek a Bencsiknek a fejében? - kérdezte a megboldogult Bivaly. S a félszemű Gracs megmondta a véleményét: - Benya keveset beszél, de amit mond, annak van teteje Keveset beszél, de jó lenne, ha mondana még egyet s mást. - Hát ha így vagyunk - kiáltott fel a megboldogult Bivaly-, akkor próbáljuk ki Tartakovszkijon. - Próbáljuk ki Tartakovszkijon - döntött a tanács, és mindazok, akikben még egy szikrányi lelkiismeret lakozott, elpirultak e döntés hallatán. Miért pirultak el? Ezt megtudja, ha eljut majd oda, ahová én elvezetem. Tartakovszkijt nálunk „másfél zsidónak" meg „kilenc betörés"-nek nevezték. A „másfél zsidó" név azért ragadt rája, mert egyetlenegy zsidóba se fér annyi pimaszság meg pénz, amennyi Tartakovszkijba. Termetre a legmagasabb odesszai rendőrt is túlszárnyalta, súlyra pedig a legkövérebb zsidóasszonynál is többet nyomott "Kilenc betörés"nek pedig azért nevezték el, mert Bivaly Ljovka és társai se nem nyolc, se tíz, hanem pontosan kilenc betörést kíséreltek meg nála. Benyát, aki akkor még nem volt Király, érte az a tisztesség, hogy a „másfél zsidó" ellen a tizedik támadást végrehajtsa. Amikor Froim ezt közölte vele, csak ennyit mondott: „igen", s az ajtót becsapva maga után, eltávozott. Miért csapta be az ajtót? Ezt majd megtudja ha eljut majd oda, ahová én elvezetem. Tartakovszkijban gyilkos lélek fészkel, de közülünk való. Belőlünk származik. Vér a vérünkből, hús a húsunkból, mintha egy anya szült volna bennünket. A fél Odessza az ő boltjaiban van alkalmazva. S mégis a saját moldovánkai fajtájától szenvedett a legtöbbet. Két ízben is elrabolták váltságdíj fejében, egyszer pedig, pogromok idején, énekes halottként el is temették. A külvárosi csőcselék éppen a zsidókat verte a Bolsaja Arnautszkaján. Tartakovszkij elmenekült előlük, és a Szotiszkaja utcán egy énekes temetési menetbe ütközött. Megkérdezte: - Kit temetnek itt énekesekkel? A járókelők azt válaszolták, hogy Tartakovszkijt temetik. A menet elért a külvárosi temetőhöz, ahol is a mieink géppuskát húztak elő a koporsóból, és söpörni kezdték a külvárosi csőcseléket. A „másfél zsidó" erre nem számított. A „másfél zsidó"-t halálos rémület fogta el. S melyik vagyonos ember nem rémült volna meg a helyében? Bizony durva dolog volt tizedszer is megtámadni egy olyan embert, akit egyszer már eltemettek. Benya, aki akkor még nem volt Király, ezt bárki másnál jobban megértette. De hát „igen"-t mondott Gracsnak, és még aznap levelet küldött Tartakovszkijnak, amely hasonlított minden ilyen fajta levélre: „Igen tisztelt Ruvim Oszipovics! Nagyon kérem, legyen oly szíves szombaton helyezzen az esővizes hordó alá ... és így tovább, és így tovább. Abban az esetben, ha megtagadja, mint ahogy az utóbbi időben ezt már meg méltóztatott tenni, nagy kellemetlenségek várnak Önre és családjára Tisztelettel, az Ön által jól ismert Bencion Krik. " Tartakovszkij nem volt lusta, és haladéktalanul válaszolt: „Benya! Ha agyalágyult lennél, akkor úgy írnék neked, ahogy agyalágyultnak szokás. De téged nem ilyennek ismerlek, és ments isten, hogy ilyennek ismerjelek. Úgy látszik, gyerekeskedsz vajon nem tudod-e, hogy az idén Argentínában olyan termés volt, hogy elárasztják vele a világot, mi pedig itt ülünk a búzánkkal a nyakunkon. És kezemet a szívemre téve állíthatom, hogy miután az egész életemet átdogoztam, mint egy igásló, öreg napjaimra már elegem volt ebből a keserű kenyérből, és torkig vagyok ezekkel a kellemetlenségekkel. És mim maradt ezután az életfogytiglani fegyencmunka után? Gyomorfekély, betegségek gondok és álmatlanság. Hagyj, fél ezekkel az ostobaságokkal Benya. Barátibb híved, mintsem képzeled, Ruvim Tartakovszkij." „Másfél zsidó" megtette a magáét. Megírta a levelet. Csakhogy a posta nem juttatta el a címzetthez.
|