Mináč, Vladimír (1922–1996) Művek   hu sk

Életrajz

Vladimír MINÁČ, 1922. 08. 10. Klenóc – 1996. 10. 25. Pozsony. Prózaíró, filmforgatókönyvíró, politikus. A pozsonyi bölcsészkaron szlovák-német szakra járt, 1944-ben részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A második világháborúban elhurcolták, Mauthausenben és Dachauban volt fogoly. 1945 után újságíróként dolgozott, az ötvenes években a burzsoá nacionalizmus bélyegét sütötték rá. Dolgozott filmben, a Csehszlovák Írószövetségben, a Kultúrný život főszerkesztőjeként, majd 1974 és 1990 között a Matica Slovenská elnöke volt. 1970 után az ún. normalizáció egyik értelmiségi képviselője, a Szolzsenyicin elleni kampányba is bekapcsolódott. Az önálló szlovák állam megalakulása után (1993) a Szlovák Kommunista Párt és a Demokratikus Baloldal Párt parlamenti képviselője. 1947-ben debütált Smrť chodí po horách c. regényével, melyhez lazán kapcsolódik második könyve, a Včera a zajtra (1949). Generácia címmel jelent meg trilógiája: Dlhý čas čakania (1958), Živí a mŕtvi (1959) a Zvony zvonia na deň (1961). Jelentős olvasói visszhangot keltett Nikdy nie si sama (1962) című novellájával, melyben a fiatalok érzékeny lelkivilágával foglalkozik. Szatirikus regénye az 1964-ben megjelent Výrobca šťastia (1964), mely utolsó prózai munkája. Dúchanie do pahrieb (1970) c. esszéjét nagyra értékelték kritikusai, mert „olyan tartalmakról beszélt, melyek minket hordoznak – a nép létezéséről, kultúrájáról és értelméről.“ (Ivan Kadlečík). A jelenre koncentrálnak utolsó esszéi, kultúrpolitikai művei: Sub tegmine (1992), Návraty k prevratu (1993), Odkiaľ a kam, Slováci (1993), Hovory M (1994).