Šimonovič, Ján: Fehér hattyú a hellén világból (Belavá labuť z helénskeho sveta Magyar nyelven)

K oblakom letí, vlnením pripomína
občasné daktylské sťahovanie
nesmiernych tieňov po južných pahorkoch
ako nadvihovanie skríň, a potom zvýraznené
zaliatie krajiny jagavým zeleným hájom...

A v riedkej veternej sieti zápasí so slnkom, ktoré
chvíľku ho ako čierneho hádže po ďalekej bielej skale,
ale už na jej kraji sa vták strasie, poskladá,
ladne sa kĺže ďaleko od mesta,
ktoré sa stále zosýpa do svojej hŕby
kamenného lístia.

Felhők felé repül, hullámlásával végtelen árnyak
olykori daktilusos vonulását
idézi föl a déli dombokon,
hatalmas terhek emelését, melyet külön jelentőségbe foglal
a zölden ragyogó ligetből kiáradt fényözön

A ritkás szélhálóban a napkoronggal küszködik,
egy percre, mint valami árnykép, a fehér sziklához szorul,
de már a szikla szélinél rázkódva összeszedi magát,
kecsesen messzire lendül a várostól, amely
szüntelenül mélyebbre roskad
önmaga kőlomb-halmazába.