Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gašparovič Hlbina, Pavel: Hlinka koporsója felett (Nad Hlinkovou rakvou Magyar nyelven)

Gašparovič Hlbina, Pavel portréja

Nad Hlinkovou rakvou (Szlovák)

Tu stojí národ. Smutne čaká
a jeho pohľad štiepa do kosti,
väzní mi moje srdce ako vtáka
v osídlach nádeje a úzkosti.

Zomrel vraj Hlinka, viera naša
pred nami otvára sa tma a hrob,
strácame Mojžiša, ba Mesiáša,
zem navždy pohltí ho do útrob.

Nie, Hlinka žije, bo duch neumiera,
neplačte za ním toľko, stará mať.
Hlinka je život náš, je naša viera,
telo boj skončilo a musí umierať.

Tu leží mrtvý, chladný, ale hreje,
rozmnožil život v duší plameni,
bezmocný mocou svieti do nádeje
a jeho meno vo víťaznom znamení.[1]



[1] "Z toho, čo o Andrejovi Hlinkovi viem, usudzujem, že to bol významný predstaviteľ slovenského národa a jeho ambícií. Ak ho spájajú s tým, čo sa tu udialo za 2. svetovej vojny, tak to nie je spravodlivé, pretože vieme, že zomrel ešte pred vojnou." Václav Havel bývalý československý a český prezident (pri návšteve Ružomberka v roku 1990)



FeltöltőRépás Norbert
KiadóUrbánek a spol, 1939. 89 s. (Kniha vyšla ako 9 zväzok edície Prameň, náklad 600 výtlačkov, obálku pripravil R. Fabry)
Az idézet forrásaBelasé výšky / hlbina.velkekrstenany.eu
Megjelenés ideje

Hlinka koporsója felett (Magyar)

Itt áll a nemzet. Gyászosan vár
csontig hatolva hasogat tekintete,
mint egy madarat, börtönbe zár
remény és szorongás kelepcéibe.

Állítólag elhunyt Hlinka, bizalmunk
előttünk homály és sír nyitja bejáratát,
elhagy Mózesünk, sőt Messiásunk,
zsigereibe fogja őt az örökkévalóság.

Nem, Hlinka él, mert örök a lélek,
ne sírjon annyit utána, nagyanyó.
Hlinka mi létünk, elvei velünk élnek,
test feladta csatáját, mert halandó.

Itt nyugszik holtan, hűlten, de hevít,
lélek lángjában életet gyarapított,
elesettségben erővel reményt szít
és neve győztesek jegyébe íratott.[1]



[1] Ez alatt a rövid idő alatt többet szenvedtünk a zsarnokoskodó csehektől, mint a magyaroktól ezer év alatt. Most már tudjuk, hogy 'extra Hungariam non est vita' (Magyarországon kívül nincs élet számunkra). Emlékezzen ezekre a szavakra, .../...Mi nem keveredhetünk a magyarokkal és nem is akarunk, de gazdaságilag, és mindenekelőtt, vallásilag, jobban kijövünk velük, mint a hitetlen, szabadelvű csehekkel, akik, mint már tudjuk, nem tisztelnek sem Istent, sem embert. A magyarok mellett éltünk ezer évig és ezt a hagyományos köteléket erősíti az országaink fekvése is. Mindegyik szlovák folyó a magyar alföld felé folyik, és minden utunk Budapestre, az ő nagyvárosukba vezet, míg Prágától a Kárpátok vonulata választ el minket. De a fizikai korlátok nem is annyira leküzdhetetlenek, mint a vallásiak,.../...Igen, aláírtam a nyilatkozatot, amit a Hatalmakhoz küldtünk pár nappal a fegyverszünet után. Azt mondtam, Isten és a boldogtalan népem bocsássom meg érte, hogy a szlovákok a csehszlovák faj részei és hogy egy független államban kívánunk velük élni, egyenlő jogokkal. Miért tettem ezt? Nem tudom megmagyarázni - még magamnak sem - de elmondok Önnek pár okot,.../...természetesen láttam Magyarország helyzetét is. Mivel a németek kihasználták, erőtlen volt, míg a csehek jó helyzetben voltak. Egyesek azt mondták: - Alkalmazkodni kell a széljáráshoz - és én egyetértettem ezzel. Isten megbüntetett érte, de továbbra is esedezni fogok Isten és az emberek előtt a népemért, akik ártatlanok és tiszták. Hosszú és meghatározó éveken keresztül harcoltunk vállvetve a vallásunkért és a szabadságunkért a magyarok ellen. A kapcsolatunk velük jobb is lehetett volna, de az alatt a hosszú idő alatt nem szenvedtük a tizedét sem annak az igazságtalanságnak, amit az utóbbi pár hónapban a cseh katonák és a prágai politikusok kezéből el kellett viselnünk. forrás: Unfinished Business, The inside story of the Peace Conference, 1918-1919, composed from extracts of the notes & diary of Col. Bonsal, Pres. Wilson's confidential interpreter, depicting the fights that took place between the Allied "peacemakers.", ISBN-10: 1931313466 (Winner of the 1945 Pulitzer Price), / Jogkövetelők és kérelmezők, A kis nemzetek Versailles-ban, Stephen Bonsal könyve, Részlet. Fordította  Csákány  Rita, Találkozások Hlinkával. 1919, szeptember 19.-én.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap