Lenko, Július: A tárgyak kétfélesége (Dvojakosť vecí Magyar nyelven)

Je dvojakosť vecí. Svetlo a tma,
ruža a priepasť. Je človek,
žiara a žiarenie; ale sú aj listy,
čo chránia vtáčie hniezda. Je slnce,
plodiace iné slnce, ktoré vyjde ráno.
Je rieka — nahá — krásne božie dopustenie prírody,
a je jej čierne dno s rakmi a plné rýb,
a je dvojakosť stromu: v korune a v koreňoch,
v ohni a v chladnom mraze rakvy, sú skaly
nehybné v horách, a sú skaly stúpajúce v mestách do poschodí.

A je človek s príchodom a s odchodom, so spánkom,
s dvojvlastníctvom seba:
v húštine písmen, myšlienok a činov,
ale súčasne v húštine iných písmen, myšlienok a činov:
Sú v ňom dvaja, odvrátení od seba, hľadajúci,
stojaci chrbtom k činom a slovám toho druhého.
Je človek
a sú pohoria medzi ľuďmi.

Vrchy a vrchy,
úpätia a štíty
s raneným slnkom do hmiel zavitým.

A tárgyak kétfélék. Fény és árnyék,
rózsa és szakadék. S itt van az ember,
sugár és sugárzás; de levelek is vannak,
melyek védik a madárfészket. S itt van a nap,
az új napot teremtő. Reggel felkel.
S van folyó – meztelen - , a természet isteni csodája,
s van fekete meder, tele rákkal, halakkal,
s kétféle a fa is: lombjában s gyökereiben él,
tűzben s a koporsó fagyos falában, s a sziklák is
vagy mozdulatlanul állnak a hegyekben, vagy emeletekké nőnek
a városokban.
S itt van az ember, az érkező s a távozó, álmaival
s önnönmaga kettős birtoklásával:
betűk, gondolatok és tettek sűrűjében,
de ugyanakkor más betűk, gondolatok és tettek sűrűjében is ott van:
minden emberben két ember él, egymástól elfordulva, valamit keresve,
háttal a másik szavainak, cselekedeteinek.
Itt van az ember
s a hegyvonulatok az emberek között.

Hegyek és hegyek,
hegylábak és csúcsok,
s felhőkbe burkolt, sebzett napsugár.