Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Nedeljković, Živorad: Ekhó (Eho Magyar nyelven)

Nedeljković, Živorad portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Eho (Szerb)

Dospeli su i do nas brzi dani,
Ljeskaju se na truloj vodi,
Traju koliko i zaključci koje
Uobličimo, uvek govoreći drugom.
Ne o prelistavanju zebnje, i magli,
Probušenoj otvorima na telu.
Ljubičasti ili ružičasti, ne znam
Pouzdano, zalasci prizivaju negdašnju
Izdašnost i doskora priručne
Mogućnosti: sedeti sa prijateljima
I pričati o slikarstvu, žustro i ubeđeno,
Kako umeju samo očajnici i sišavši;
Ili otići u brda, u potragu za shvatljivim
Bojama. Bio sam sijaset puta deo zastora
Iza kojeg se stropoštava (baš tako!) kugla.
 
Neko drugi sad tamo korača,
Sreće šumara i lovočuvara, ustreptala srca
Govori da je prispeo bez namere
I asocijativnog nizanja u glavi. Uživa
U odbrojavanju i otkucajima damara.
Samoća još nije prestup, pravda se
Nehotični tragalac pred sumnjom
Zaštitnika i strogim otvorima dvocevke.
 
Otuda je vidljiva drugačija zavesa.
Ljudi nisu čak ni tačkice, kako se nesmotreno
Veli, kuće nalik su kockicama za zabavu.
Igra za bogove i decu. Učeni neznanac
Odmah bi shvatio suštinu, nanesenu
Da se dani, svi dani, zabašure u brazdi
Nedostupnoj izvoru: apstrakcija, puka
Apstrakcija, prozirnost premazana odjecima.



FeltöltőFehér Illés
KiadóJU “Ratkovićeve večeri poezije” Bijelo Polje
Az idézet forrásaIn Zoran Bognar: Novo raspeće
Megjelenés ideje

Ekhó (Magyar)

Hozzánk is betoppantak a gyors napok,
Poshadt vízen vibrálnak,
Tartósan, akár az általunk fogalmazott,
Mindig másoknak mondott határozatok.
Nem a szorongásról, a ködről,
Az átszúrt testnyílásokról.
A lila vagy rózsaszín, biztosan
Nem tudom, napnyugta egykori
Jólétet és újkori kézenfekvő
Lehetőségeket idéz: baráti körben
Heves, hiteles vitát a festészetről,
Ahogy csak a riadtak, letűntek tudnak;
Vagy a hegyekben felfogható színek utáni
Kutatást. Számtalan függönyrész voltam,
Mely mögött zuhan (pont így!) a gömb.
 
Ott most valaki más gyalogol,
Erdésszel, vadőrrel találkozva remegve
Állítja, alantas szándék, ellenséges
Gondolatok nélkül érkezett. Élvezi
Az ütőér dobbanásait, azokat számolja.
A magány még nem jogsértés, szabadkozik
Az alkalmi felderítő a csősz kételyei és
A szigorú kétcsöves puska előtt.
 
Az eltérő függöny innen látszik.
Még pont sem az ember, ahogy könnyelműen
Állítják, a házak meg  játékkockák.
Istenek és gyerekek játéka. A bölcs ismeretlen
Rögtön megértené a felhalmozott lényeget,
A napok, minden nap megközelíthetetlen
Eredetű barázdába rejtett: absztrakció, sima
absztrakció, visszhanggal átfestett áttetszőség.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap