József Attila: Drunken man on the rails (Részeg a síneken in English)

Egy részeg ember fekszik a síneken,

A bal kezében tartja a butykosát

És hortyog. Alszik hajnali hívesen.

Az Éj az úton most üget el tovább.

Kuszált haját már ékesitette sok

Giz-gaz szeméttel lágyan az éji szél,

Most hint az ég rá isteni harmatot

S meg nem mozog, csak melle zihál, hisz él.

Jobb ökle mint a talpfa olyan kemény,

Úgy alszik mint rég, anyja meleg ölén.

Ruhája rongyos. Még fiatal; legény.

A Nap se kél, az ég hamuszínre tört.

Egy részeg ember fekszik a síneken

És messziről lassan dübörög a föld

A drunken man is lying on the rail-track,

His left hand's holding the flask that held the load,

And snores. Cooled by dawn he's sleeping on his back.

Meantime night's loping away along the road.

Soft night-wind adorned his tousled hair and blew

Some litter onto it, flying weeds and dust,

Now the skies besprinkle him with holy dew.

He's lying still, though the chest heaves: live he must.

Fist of his right hand is sleeper-hard and bad,

He sleeps as if held within his mother's lap.

His clothes are ragged. He's only just a lad.

Sun won't rise either, sky's ashen all around.

A drunken man is lying on the rail-track,

And from far-off comes slow rumbling of the ground