Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Bridges, Robert: London Snow

Bridges, Robert portréja

London Snow (Angol)

When men were all asleep the snow came flying,

In large white flakes falling on the city brown,

Stealthily and perpetually settling and loosely lying,

Hushing the latest traffic of the drowsy town;

Deadening, muffling, stifling its murmurs failing;

Lazily and incessantly floating down and down:

Silently sifting and veiling road, roof and railing;

Hiding difference, making unevenness even,

Into angles and crevices softly drifting and sailing.

All night it fell, and when full inches seven

It lay in the depth of its uncompacted lightness,

The clouds blew off from a high and frosty heaven;

And all woke earlier for the unaccustomed brightness

Of the winter dawning, the strange unheavenly glare:

The eye marvelled - marvelled at the dazzling whiteness;

The ear hearkened to the stillness of the solemn air;

No sound of wheel rumbling nor of foot falling,

And the busy morning cries came thin and spare.

Then boys I heard, as they went to school, calling,

They gathered up the crystal manna to freeze

Their tongues with tasting, their hands with snowballing;

Or rioted in a drift, plunging up to the knees;

Or peering up from under the white-mossed wonder!'

'O look at the trees!' they cried, 'O look at the trees!'

With lessened load a few carts creak and blunder,

Following along the white deserted way,

A country company long dispersed asunder:

When now already the sun, in pale display

Standing by Paul's high dome, spread forth below

His sparkling beams, and awoke the stir of the day.

For now doors open, and war is waged with the snow;

And trains of sombre men, past tale of number,

Tread long brown paths, as toward their toil they go:

But even for them awhile no cares encumber

Their minds diverted; the daily word is unspoken,

The daily thoughts of labour and sorrow slumber

At the sight of the beauty that greets them,

for the charm they have broken.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetsgraves.co.uk

Londoni hó (Magyar)

Amíg aludt mindenki, nagy pihékben

hullott a hó, puhán terülve szét

az álmos, barna városon fehéren,

a késő éji forgalom neszét

letompította fojtott mormolásra.

Szitált szünetlen, lassan földet ért,

fátyolt takart korlátra, útra, házra,

hasonlóvá tett sok különbözőt,

szögletre ülve, résbe is beszállva.

Egész éjjel hullt, hét hüvelykre nőtt,

s aztán a szűrt fényt szóró, hűvös égnek

felhője szétszökött a táj fölött.

A földi fényárban korábban ébredt

a nép új arcú, téli hajnalon,

nézték az elkápráztató fehéret

az ünnepélyes csöndre hallgatón.

Kerék zörgése, lépés koppanása,

reggel sürgése gyér volt s halk nagyon.

A gyereknép ment már az iskolába,

maréknyi kristályos mannába nyalt,

kezük golyóvá gyúrta, s térden állva

kavartak vígan apró hóvihart.

Csodás, fehér mohában játszadoztak,

s „Nézd, nézd a fákat!" – csaptak nagy ricsajt.

Néhány szekér csikorgott, baktatott csak

fehér úton: vidékről érkezett,

szétszórt csapat, kis terhükkel kocogtak.

S ekkorra már a Szent Pál dóm felett

olt ült a nap, a sápadt fény leáradt:

indult a nappal, újabb ütközet.

Ajtók nyíltak – s a hóval most csatáznak,

s az úton ott barnállnak léptei

a komor arcú gürcölők hadának.

S szívükben is, bár gondokkal teli,

feltűnik halvány képe az örömnek,

nem hallik szürke szó: útját szegi

a szépség – s a varázs, amit már összetörtek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap