Karádi Kázmér: Juharliget ősszel

Lágy fahéjlomb
Rőt tüzében fürdik a világ,
Lobban a mézsárga, s
Kavarog a zöld a kékkel.

Fénysugárban hullnak
Alá a halni vágyó levelek,
S odalent a dohos avaron,
Születik egy új, visszatérő
Földöntúli vonzalom.

Lumea se scaldă în focul
Roşu a cojilor moi de pom,
Se aprinde galbenul-miere,
Verde cu albastru se-nvârte.

Foile cu dor de moarte
Cad jos în rază de soare,
Şi jos în frunzişul mocnit,
Se naşte o nouă, recurentă
Simpatie nefirească.