Kozák Mari: Még mindig

én még mindig
 
reggel és este
fázom nélküled
s minden sarkon
térdre borul emléked...
meleg napokon is
kabátod felveszem
zsebében kuncog
velem maradt emléked...
a hasadás zokog
egy öltés magamra hagy
s gombok közt
a magány csenddel hallgat...
én még mindig
fázom nélküled
és kandalló parazsán ég
a valaha szeretet
sarkon sem térdel emléked...
 
...gyűrött papír asztal sarkán
gyöngybetűkkel rajt` neved
s alatta két szó
mosdatja könnycsepp
hallod - fázom nélküled.
 

and i still
 
morning and at night
feel cold without you
and at each corner
your memory gets down to knees….
even on warm days
i put on your coat
in its pocket chuckles
your memory that stayed with me
the ripped part weeps
a stitch leaves me alone
and between buttons
loneliness listens with silence…
and i still
feel cold without you
and in the hearth embers burn
that used-to-be-love
not even at the corner does your memory kneel…
 
… creased paper on the edge of the table
your handwritten name on it so neatly
under it two words
teardrops wash them
d’you hear – i feel so cold without you.