Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Szögi Csaba: Još jednom (Még egyszer Szerb nyelven)

Szögi Csaba portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Még egyszer (Magyar)

Valahol ott szól még a szavak

csendje, de megtört varázsarcában

a Nap, csak egy ábránd a ho -

mályban. Csak egy múló lüktetés,

egy dallam, hogyha szertetép a

fagy, a csend, mégis oly szép vagy,

biztató, a káoszban a rend, a való

megnyugvás. Jártál már ott, kedves,

voltál már bizsergő éjnek lágy ölén

heverve... S elhagytak - e már?

Láttad - e, mint éjszín köntösében

eléd lép: a Halál?! Elvonszolt.

Nincs lágyság! Légy költő, átok...

pokoli kincs, fülembe rágták, ennyit

ér e fekete imádság. Indulj!... de most

lágynak kell lenni, cseppennek a cseppek,

cseppennek a cseppek, cseppennek... most

lágynak kell lenni, most... felejtsd

el!, most... tudom, marcangoló ujjak a

szemgödrödbe vájnak, s fájnak, tudom,

az emlékeid, lágy szavak megcsalt

áruló vétke, ledöntött falak mögött az

iszonyú való. Szemem alá árnyat

húzott az elmúlás. De nem még! Nem kell!!!

Nem kell így! Ordítsd: Elég! Ordíts!

Ordítsd, hogy: ELÉG! El innen!!!

Ordítsd!!!... Ordíts... Hát ennyi kéne

még? Nem felel? Suttogd a fülébe lágyan: hogy

engedjen el... szólít a csend, már nem

ordít senki. Csak a csend, a magány,

mélységes nyugalom. Ilyenkor tetszel...

Átcsordul a fény... Most lágynak kell lenni,

lágynak... még egyszer



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Još jednom (Szerb)

Negde se još oglašava tišina reči

al na njenom skrušenom, čarnom

obrazu Sunce je tek sanjarija u

sumraku. Tek prolazan impuls,

motiv, al ako te i razdire mraz

ili muk, ipak si lepota koja

podstiče, u kaosu zapt, istinski

smiraj. Bila si već tamo, mila,

odmarala u mekom krilu požudne

noći... Jesi li već bila napuštena?

Dal si videla, kako u noćnom velu

ispred tebe stupa: Smrt?! Tezmala te je.

Nigde blagosti! Budi pesnik, prokletstvo...

pakleno blago, u ušima mi odzvanja,

toliko vredi ta crna molitva. Kreni!!!... al

sad se mora biti blag, kapaju

kapi, kapaju kapi, kapaju... sad

se mora biti blag, sad... zaboravi!,

sad... znam, razdiruće prsti

očno dno ti kljuvaju i bolne su, znam,

tvoje uspomene, blage reči, greh

prevarenog izdajnika, iza srušenih zidova

surova stvarnost. Ispod očiju mi

senu prolaz baca. Al ne još! Ne!!!

Tako ne treba! Poviči: Dosta! Urlaj!

Vičući širi: DOSTA! Dalje odavde!!!

Vrišti!!!... Urlaj... Zar tek toliko još

treba? Zar odgovora nema? Blago joj šapni: da

te pusti... tišina te oslovljava, više

niko ne urla. Samo tišina, samoća i

bezgraničan smiraj. U to doba mi se sviđaš...

Preliva se svetlost... Sad se mora

biti blag... još jednom



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap