Johanna örök (Magyar)
A táncok, amíg voltak, elringattál; ameddig nézem a múlt lapjain vidám tervünk színehagyott képeit, körül mást fon karod puha bőre... az illat, mi rólad szép nyáron áradt: eltűnt már az üres hófüggöny-télben. Immáron összhang ural, nem hiénák - s az érkező új nap üdítő vigasz; bár megöl hiányod, kiút vagy nekem, az időtlen lét kulcsa, mely zárat nyit odafönt a menny vaskos kapuján, szívem, óh te hölgy: soraim ne szidd! Lettél ugyanis tetszetős pántlika - mi több, sírig tartó, becsült ajándék; egyedül virág oly kihalt lelkemen, díszem a környék porában szüntelen, hol őzike fut gyorsan át zöldeken, várlak ideát... és azon túl. Ámen. Feltöltő | Tóth Ferenc |
Az idézet forrása | http://www.fredrick-st-claire.com/ |
|
Eternal Johanna (Angol)
Dances, while lasted, lulled me,
but as I’m revisiting the faded pics
of our merry plans in the past,
your soft arms entwine someone else…
your fragrance of fair summers was
lost in the empty snow curtains of winter.
Harmony rules me, not hyenas any more –
the coming new day refreshes me;
I miss you dearly but you save me,
giving me the key of timeless existence
which opens the grave gates of heaven above,
do not, my sweet lady, curse my lines!
For you’ve become a pretty ornament –
what’s more, a precious eternal gift;
the only flower on my desolate soul,
my jewel against the dust of my life,
where the deer leap swiftly in green fields,
I’ll be awaiting you on this side… and beyond. Amen.
Feltöltő | Tóth Ferenc |
Az idézet forrása | http://www.fredrick-st-claire.com/ |
|