Klepper, Jochen: Az éjszaka már elmúlt (Die Nacht ist vorgedrungen in Hungarian)

         Und weil wir solches wissen, nämlich
         die Zeit, daß die Stunde da ist, auf-
         zustehen vom Schlaf: (sintemal unser
         Heil jetzt näher ist, denn da wir gläu-
         big wurden; die Nacht ist vorgerückt,
         der Tag aber nahe herbeigekommen):
         so lasset uns ablegen die Werke der
         Finsternis und anlegen die Waffen
         des Lichtes.[1]
 
Die Nacht ist vorgedrungen,
der Tag ist nicht mehr fern.
So sei nun Lob gesungen
dem hellen Morgenstern!
Auch wer zur Nacht geweinet,
der stimme froh mit ein.
Der Morgenstern bescheinet
auch deine Angst und Pein.
 
Dem alle Engel dienen,
wird nun ein Kind und Knecht.
Gott selber ist erschienen
zur Sühne für sein Recht.
Wer schuldig ist auf Erden,
verhüll’ nicht mehr sein Haupt.
Er soll errettet werden,
wenn er dem Kinde glaubt.
 
Die Nacht ist schon im Schwinden,
macht euch zum Stalle auf!
Ihr sollt das Heil dort finden,
das aller Zeiten Lauf
von Anfang an verkündet,
seit eure Schuld geschah.
Nun hat sich euch verbündet,
den Gott selbst ausersah.
 
Noch manche Nacht wird fallen
auf Menschenleid und -schuld.
Doch wandert nun mit allen
der Stern der Gotteshuld.
Beglänzt von seinem Lichte,
hält euch kein Dunkel mehr.
Von Gottes Angesichte
kam euch die Rettung her.
 
Gott will im Dunkel wohnen
und hat es doch erhellt!
Als wollte er belohnen,
so richtet er die Welt!
Der sich den Erdkreis baute,
der läßt den Sünder nicht.
Wer hier dem Sohn vertraute,
kommt dort aus dem Gericht!

         Ezt pedig cselekedjétek,
         tudván az időt, hogy ideje már,
         hogy az álomból felserkenjünk; mert most
         közelebb van hozzánk az idvesség,
         mint a mikor hívőkké lettünk. Az éjszaka
         elmúlt, a nap pedig elközelgett;
         vessük el azért a sötétségnek
         cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság
         fegyvereit.[1]

Az éjszaka már elmúlt,
a nappal elközelgett,
Ím hajnalcsillag-fény gyúlt,
hát zengjünk éneket!
Kit sírás szállt meg éjjel,
az ujjongásra vált,
Most átszövődik fénnyel,
mit kínnak, bajnak lát.
 
Kit angyalok imádnak,
most szolga vagy,kisded,
De Istene a világnak,
a bűnét vállon viszed.
Kit bűn gyötör a földön,
ne borítsa búlepel,
A megváltás is eljön,
ha a gyermekben hiszel!
 
Az éj már lassan eltelt,
a jászol hívogat,
Ott üdvösségre lelhetsz,
enyhíti kínodat.
Az ős-bűn óta igért
megbocsátás eljő
Az isteni szövetség
kiválasztottja ő.
 
Sok éj rejt, amíg pirkad,
még szenvedést és bűnt
De mellettük a csillag,
az isteni kegy, feltűnt.
És beborít a fénye,
leküzdve a sötétet,
Az isteni arc képe,
Megváltó jött érted.
 
Az Úr ködben lakoznék,
de küldé mégis a fényt.
És mintha adakoznék,
a világról úgy ítél.
Földkerekséget épít,
bűnben nem hagy egyedül.
Egyfia megmenekít,
s a lelked üdvözül!