Bone, Heinrich: Mitől boldog a költő? (Dichterglück in Hungarian)

Still ein Liedchen auszugießen,
Ist ein Quell von Seligkeit;
Wie des Herzens Worte sprießen,
Kehrt der Seele Blütenzeit.

Leichter Traum wird der Gedanke,
Jede That belebtes Bild,
Und mit klarem Friedenstranke
Wird der Sehnsucht Durst gestillt.

Laßt mich singen, wie's mich dränget,
Jede Stunde bring' ein Lied;
Nur wer schaut, was hebt und enget,
Ahnet, was im Himmel blüht.

Dalocskát ha költsz ki csendben,
Üdvösség forrása az;
Ömlik a szó, szívből, rendben
Lelkednek az a tavasz.

Álom lesz a Gondolatból,
Élő kép mind ami Tett,
E tiszta varázsitaltól
Szomjat lelked elfeled.

Kis dalodat bátran elfújd,
Ahogy ajkadra tolul.
Csak ha látod, mi emel, sújt
Tudod, égben mi virul.