Guggenmoos, Josef: A láncaitól megszabadított gyermekláncfű (Verblühter Löwenzahn in Hungarian)

Wunderbar
stand er da im Silberhaar.

Aber eine Dame,
Annette war ihr Name,
machte ihre Backen dick,
machte ihre Lippen spitz,
blies einmal, blies mit Macht,
blies im fort die ganze Pracht.

Und er blieb am Platze
Zurück mit einer Glatze.

De faja!
Ott állt, ezüst volt haja.

Ámde jött a Néni,
haja ritka: némi.
Hátát meg- s legörbité,
ajkait csücsőrité,
fújja mint fújtató —
oda mind a pompa. Ó!

Mit tett ez a gaztett?
Pitypangunk tök kopasz lett!
   
   
     Fordításváltozat (kevésbé hű, de viszont pozitívabb kicsengésű):
   
   
Meg ne üsd!
Haja törékeny ezüst!
   
Csakhogy jön a Lányka,
copfja mint a pányva.
Hátat görbít, lehajol,
száját csücsöríti jól,
idefúj, odafúj,
s az egész pompa oda. Fuj!
    
Mire jó lefújni?
— Hát abból nő az új ki!
    
    
     Még egy változat:
   
   
Csudafolt!
Ezüst haja csudabolt!

Ám egy nő ha jőne
(jaj, csak ne jöjjön ő! Ne!),
legott lehajolna az,
csücsörítene a gaz,
fújna itt, fújna ott,
és a pompa elfogyott !

És a kutyatej,
már csak tar, buta fej.
   
   
   
     („Kutyatej" a népnyelvben a pitypang egyik neve, noha növénytani szempontból nem azonos vele.)