Roth, Eugen: A műértő (Der Kenner in Hungarian)

Ein Mensch sitzt stolz, programmbewehrt
in einem besseren Konzert,
fühlt sich als Kenner überlegen –
die anderen sind nichts dagegen.

Musik in den Gehörgang rinnt,
der Mensch lauscht kühn verklärt und sinnt ...

Kaum dass den ersten Satz sie enden,
rauscht er schon rasend mit den Händen
und spricht vernehmliche und kluge
Gedanken über eine Fuge
und seufzt dann, vor Begeistrung schwach:
"Nein, wirklich himmlisch, dieser Bach!"

Sein Nachbar aber grinst abscheulich:
"Sie haben das Programm von neulich!"
Und sieh, woran er gar nicht dachte:
Man spielt heut Abend Bruckners Achte.

Und jäh, wie Simson seine Kraft,
verliert der Mensch die Kennerschaft.

A programban jártas ember
ül büszkén, koncertteremben,
érzi szakértő fölényét –
ki érné fel dicső lényét.

A zene értő fülbe kerül,
Ő meg mély áhítatba merül ...

Az első tétel épphogy kicseng,
tapsától szűnik meg a csend,
kivehető, okos szót búg át,
méltatva az igazi fúgát.
Utat tör a gyönyör, s sóhajt:"Ach,
Istenemre, zseni ez a Bach!"

Szomszédja derűje helyre teszi:
"Kezében a program már múlt heti!"
És tényleg, bevillan most a kép:
Brucknertől a nyolcadik megy épp.

És csakúgy, mint Sámson ereje,
elillan műértő deleje.